Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

31 togott a hir. A rendes lelkész erre figyelmesse lett s a káplánt minden oly irat felolvasásától eltiltotta, melynek tartalmát ő nem ismeri. Ekkor megjelent nála a bosszús szolgabiró-inspektor, s követelte a levél elolvastatását a templomban, — melynek tartalmát Sárkány J. csak ez utolsó percben jul. 30. reggel az istenitisztelet előtt tudta meg. Ekkor fenyegette őt legelőször Kollár a nép haragjával és tettlegességekkel. Heves szóváltás után S. beleegyezett a szóban forgó, okmány felöl vas tatásában, azon pár szó kivételével, mely a presbyterium ellen provokációt látszott tartalmazni. — A harmadik lemondó levelet K. aug. 1-én személyesen terjesztette a presbyterium elé, mely a lemondást az egyház részéről sajnálattal elfogadottnak nyilvánítja, s erről az esperesi hivatalt értesíttetni rendeli. Most már minden becsületes ember azt hitte, hogy a lemondás befejezett tény. Fájdalom, nem ugy volt. Az a Kollár, aki idáig a végett erőszakoskodott és fenyegetőzött, hogy a lemondólevelek minél hamarébb közzététessenek, most hirtelen megfordítja szerepét. Mintha megbánta volna, hogy oly hamar kifogyott a viszálytárgyból, egyszerre ugy állította fel a dolgot, hogy Sárkány János egyházi elnök sürgette volna a néphez szálló le mondólevélnek szószékről való felolvasását! S a „nép" egy része ezt el is hitte. Az aug. 15-ki presbytergyűlésen, mely két hét előtti határozat szerint, a papválasztás törvényes előkészítése végett hivatott össze (és pedig K. J. ur hozzájárultával) az igazgatólelkész már fájdalmas hangon jelenté „hogy a viszály, mely eddig csak a községi élet ben mutatkozott, jelenben már az egyházi térre is át