Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

27 ván a presbyterium némely földmivelő tagjainak gyöngeségére, felhívta őket, mint fizetőket, hogy beszólási jogaikat gyakorolják. A presbyterek azonban, látván az indítvány valódi forrását és célját, gúnymosollyal és „ah-ah!" kiáltásokkal fogadták a tekintetes ur bölcs szavait. Ekkor lépett fel ellene Dlhányi Zs. tanár és presbyter, ki e pillanatig legmeghittebb barátai közé tartozott, és kitörő „éljenek" közt cáfolta „hamis súgó" ') után mondott szavait, kiemelvén a Kollár által sérteni akart Tataynak érdemeit. A földmivelő presbyterek hangosan kérdezték az indítványozót, hogy ha vannak hibák a főiskolánál, mért nem terjeszti elő a főisk. tanácsnak, mint illetékes fórumnak? Az indítvány, mint a triviális személyeskedés oktalan kitörése és mint helyes indok nélkül, egyhangúlag elvettetett s még jegyzőkönyvbe sem foglaltatott. Ellenben Tataynak, a közügyek körüli önfeláldozásáért jkönyvi köszönet szavaztatott. Ily jelenetek folytán lehetetlen volt a presbyteriumnak észre nem vennie, hogy az ily achillesi haragú inspektor csak bajt okozhat az egyháznak; s éppen ezért a nagy többség nem látta tanácsosnak, hogy ily világi elnök mellé papi elnökül Jancsovics személyében egy sógort ültessen, aki Kollárral nemcsak érdek, hanem észjárás tekintetében is rokon. így merült fel ugyanezen a napon, t. i. 1871. jun. 30-án, midőn Sárkány János egyh. elnöki tisztéről éppen lemondandó volt

r az a kérdés: ki legyen továbbra egyházi igazgató ? *) Vonatkozás a kis K. D. tanárra, aki — mint volt pap — semmiképen nem birja legyőzni afölötti fájdalmát, hogy nem ő — hanem Tatay az igazgató, B ipy kész szövetkezni mindenkivel, aki a főisk. igazgató ellen szól.