Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

26 a felügyelőségről, mit a közgyűlés el is fogadott. A jegyzőkönyv idevágó szavai ezek: „A közgyűlés K. J. főszolgabíró urat egyházfelügyelőül egyhangúlag újból megválasztá; miután azonban a megválasztott... a feléje irányult közbizodalmat megköszönve, határozottan kijelenté, hogy az egyházfelügyelői hivatalt ez idöszerint hivatalos és házi körülményeknél fogva el nem vállalhatja, — a közgyűlés... ezen lemondását elfogadja." Fél éven át e nyilvános tényre pontosan emlékezett s nem is jött a presb. gyűlésekre; de most egyszere ugytetszett neki emlékeznie, hogy ő felügyelő. Első pillanatra ezt neki senki rosz néven nem vette, mivel nem gondolhatta, hogy mi céljai vannak. Külömben is helyettesül elfoglalhatta az elnöki széket. Csak későbbi tényei tüntették ki világosan, hogy nála a gyulai fenyegetőzés nagyon is komoly volt. Ő nem helyettesnek, hanem valóságos inspektornak tolta fel magát, s mint ilyen figurái minden egyházi agitatiókban, sőt egész Emlékiratán át annak nevezi magát — jogtalanul. Nemtelen célját csakhamar elárulta az által, hogy a megye termében kimondott harcüzenetéhez képest egy hosszú és nagyhangú beszédben egyszerre három nevezetes indítványt tett a főiskolára nézve, nevezetesen: 1. hogy az igazgatóság ambulatorius legyen; 2. hogy mivel a V. osztályban sokan buktak, kéressék az esperességtől vizsgálat; 3. hogy e vizsgálat terjesztessék ki a tánárok közti „lázas állapotra" is. — Az indítványozó nagyon jól tudta, hogy a főiskola beldolgaira egy esp. külön tanács ügyel, s hogy a szarvasi egyház, mint ilyen, abba nem avatkozhatik; de ő számit-