Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

24 ges j' ilege iránt kellőleg tájékozhassa. Az eddig felhozott, s csupán a polgári téren felmerült események, ugy hisszük, elég világosan bizonyítják, hogy a szarvasi egyházi viszály gyökerei sokkal mélyebben keresendők, miut azt K. ur Emlékirata feltüntetni igyekszik. Aki az emberi általános gyarlóságot, de különösen a sértett önérdek ós hiúságból eredő hosszú természetét ösmeri, az könnyen megfogja érteni azt, hogy a polgári téren — önvétkei miatt — annyiszor megbukott „népszerű" férfiú, miért vetette magát oly tűzzel az egyházi mozgalom élére, mikor sógora meglepő eltűntével és lemondásával uj papválasztás következett. De a figyelmes olvasó megfogja érteni azt is, hogy midőn az emlékirat szerzője magát „a nép kedvencének" (6. lap) néppartinak, autonomia védőjének, másfelől pedig a kötelességét teljesitő presbyterium törvényes eljárását népellenesnek, népjoptiprónak és despoticusnak mondja, az nem egyéb, mint alkalom szerinti változtatása azon sallangos frázisokuak, melyekkel a nép gyengébb részét a községi téren már régóta ámitgatja. II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren. Kövessük itt is a történei mi időrendet. A fentebb említett megyei biztos 187 i. jun. közepén küldetett ki a szarvasi bujtogatások vizsgálatára. A harc a polgári térről az egyház terére vitetik 1871. jun. végével, — és pedig, mondjuk ki határozottan ugyanazon vezérek által, akik a községi téren szerepeltek. l) UgyanJ) Az Emlékirat sokszor variálja ezt a kitételt: a viszály az egybázt térre átvitetett „a legutóbbi viszálkodás támad-