Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

15 ügyvéd körül öszpontosulni, hogy e felett Kollár ur, különösen mikor az örökváltsági ügyben összejött nép elnökké kiáltotta ki, nem titkolta megbotránkozását. És mivel a községi elöljárók választási ideje éppen a küszöbön állott, s a választási actus de jure Kollárt illette, ez alkalmat felhasználta arra, hogy a birói és albirói hivatalra két oly egyént jelöltetett „mint demokrata szolgabíró" a „nép" által, kik nyilvánosan elkövetett csínyeik miatt a műveltebbek Ítélete szerin* ily hivatalra nem voltak méltók. De Kollár ur éppen az intelligentiát akarta csúffá tenni. S e végből mellőzve a a rendes szokásos jelölést (t i. a város tekintélyei által) a templom elől népgyűlést hívott össze birójelölésre! Az irányzói szerepet „mint nép embere" ajándékul vetette az irányzandó elemeknek, mert már akkor közhírré volt tevé a leendő népbirák programmja: „a gőgös főjegyzőnek kicsapatása." Ez volt Kollár urnák első nyilvános csinyje a főjegyző ellen, de egyszersmind az összes intelligentia ellen is. Ekkor hozta üdvtelen ellentétbe a polgárság értelmesebb részét a nép azon részével, mely erkölcsi és vagyoni nyomorának okát mindig a vagyonosokban keresi. E naptól fogva lehetett látni, hogy a szegénység oktalan gyűlölettel néz minden tisztesebben öltözött emberre — kivéve Kollárt, ki nagy hangon hirdette, mint fogja ő az „urakat a parasztbiró által vasra veretni" stb! Ily nagyon is szemszuró jelenség folytán a polgárságnak minden vagyonilag, erkölcsileg és értelmileg függetlenebb, s mondhatjuk: hazafiasabb tagja az intelligentia mellé sorakozott, s e mellett nyilatkozott minden jelentékenyebb ügyben mai napig is.