Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

13 egészen 1869 végéig visszatartotta magát a boszusugalmazta actiotól. Ezen évben azonban Pohl „szarvai„Szarvas nov. 25. 1873. Barátom ! Szives közlésed szerint a presbyterium elhatározta, hogy nevében Te irjad meg a szarvasi papválasztási harcz történetét. Szükséges-e okvetlenül ily odio&us házi per szellőzése kifelé ? ez iránt már késő lenne megjegyzést koczkáztatnom; azt pedig kérelmem nélkül is remélhetem, hogy előadásod nemcsak objectiv, de higgadt és kíméletes lesz azok irányában is, kik nem ilyenek. Egyet azonban szabadjon Tőled saját méltóságod és a békeirány előnyére határozottan kérnem : a polémiának bizonyos nemére ne tessék leszállanod Különösen a mi azon sértegetéseket illeti, melyekkel — hallom — csekély személyemet halmozta el az „Emlékirat" derék szerkesztősége, (hisz ezek legfeljebb sajtóper, nem polémia anyagait nyújthatják) személyesen vagyok jogosítva kijelenteni, hogy én azok ellenében ugy saját lelkiismeretem talán nem szigortalan ítéletében, mint elfogulatlan ösmerőim osztatlan méltatásában bírom az elégtételt, s ellenmondok csak egy szóval leendő megtorlásuknak is. Biztositlak : ez önérzetem őszinte nyilatkozata ; sőt, továbbmenve, óhajtom káromlóimnak azt az önfurdalás-nélküli lélekállapotot, melynél fogva ők eme nyomtatott bántalmakat, úgyszintén az utou-ut télen rám irányzott gyilok szemeket és állatneves szitkokat birják önmaguknak legalább oly mértékben megbocsátani, milyenben én azokat nekik a múltra nczve megbocsátom. Hisz én haragjukat az ő ösmeretes álláspontjukról szinte indokoltnak találom; az pedig vajmi természetes, hogy a harag csakis önepéjének színében kénytelen látni az embert. Ritkának adatott az önmegtagadásra annyi lélekerö, hogy barátja ellen keserűséggel ne teljék el, ha azt kötelemhűség és nz övétől eltérő szent meggyőződés a közügyek terén ellentéiue hozta vele. Szerencsétlenségemre így történvén ez nálam is, ők a köztünk adva levő ellentétben hajlandók részemről •zemélyük, családjuk, pártjuk ellen működő roszakaratot látni, — oly indulat, mely önérdektől nem uralt lelkem-