Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

11 megtartanunk az időrendet nehogy az emlékíró mindent összekotyvasztó hibájába essünk. Szoljuk tehát: I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren. Amióta Kollár ur és rokonfelei népboldogító hevükben önadta cimököu mint „néppártiak" kezdtek szerepelni piaci és korcsmai népgyüléseiken, azóta minden nyilvános tettöknek főjellegét szenvedélyes személyeskedés képezi, mely a sértett önérdek bosszújában gyökeredzik. A hivatalt viselő rokonok jónak látták üszköt vetni az elámított nép közé. A kiindulást csak is azon a stádiumon kívánjuk megjelölni, amint az már a nyilvánosság elé került. A 60-as évek derekán történt, hogy a szarvasi várostanács K. ur egy sogorát az újoncozás körül felmerült panaszok folytán perbefogatta. A panaszosok szószólója Haviár Dániel volt, s a panasz levél fogalmazója hivatalánál fogva Puhl Dániel főjegyző. Ezért a rokonság mind a két férfiú ellen — majd Haviárnak 1867-ben történt halála után, csakis Pohl Dániel ellen kezdette szórni rágalmait. Eleintén csak félnyilvános társas körökben volt hallható a panasz, hogy a „gőgös" főjegyző mind a városi, mind az egyházi ügyekben „dominál." Különösen a pörbefogott sógor tudta ügyesen figyelmeztetni egyházi téren a papsógort és inspektor sógort, községi téreu a szolgabíró sógort ama veszélyre, mely őket Póhlnak (természetesen esze és jelleme fölényénél fogva) dominálása által fenyegeti. Az atyafisági kör papi részéről a Pohl buktatási gondolathoz magának