Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
45 Erre ismét Burius válaszolt. Hivatkozott a tegnap történt heves jelenetre, mely fölött sajnálkozását fejezte ki, és mentegette eljárását. Schwartz felé fordulva kijelentette, hogy nem mindenki pietista, a kit annak mondanak; és nem mindenki elitélendő, a ki azon tanokat hallgatja. Hivatkozott a tényre, hogy a hallei egyetemen eddig sok magyarországi és erdélyi fiatal ember fordult meg, a kiknek itthon rokonaik vannak. Vájjon helyes és igazságos volna-e, ha ezek azért a hazából száműzetnének ? Az egyháziak közűi még igy gondolkozott Major Pál puchói lelkész és Plathy András. Most egymásután a világiak is kezdtek beleszólani e kérdésbe. Nem szívesen elegyedtek ugyan bele az olyan kérdésbe, mely túl— nyomólag elméleti értékkel bir; de mert az evang. egyház külföldi pártfogói is belevonattak a vitába; mert hivatkozások történtek a svéd és a porosz királyok ellenkező véleményére: kénytelenek voltak mégis kifejezést adni véleményeiknek. Szirmav, mint láttuk, határozott és hajthatatlan ellensége volt a pietismus- nak; ezért azt kívánta, hogy mind azon ifjak, a kik a hallei egyetemen tanulnak, a papi hivatal viselésétől eltiltassanak. Jánoky nem tartotta oly veszedelmesnek e tant, mint Szirmay. Szerinte a pietismus csak privata opinio és nem doctrina; azért kíméletesen kiván vele elbánni.rAzt javasolja tehát, hogy a Halléban levő theologus ifjak idejekorán figyelmeztessenek arra, hogy a zsinat nem helyesli a pietistikus irányt, és ennélfogva siessenek onnét oly egyetemre, hol az orthodox evang. tan hirdettetik, különben kiteszik magokat azon veszedelemnek, hogy a hazában nem kapnak hivatalt. —f Mittuch nem hallgathatta szó nélkül az ilyen beszédeket, melyek a protestáns szabadságot veszélyeztetik. Nyugodtan fel- emelkedett helyéről, és komoly ünnepélyes hangon mondá : ne ítéltessék meg az istennek szolgája! Bármi történjék, ő kénytelen ez ellen felszólalni, és a zsinat tagjait az Istenre kérni, ne tegyenek semmit a lelkiismeret szabadsága ellen ! Jánoky, megértve e szavak súlyát, sietett véget vetni e vitának. Hirtelen azt javasolta, hogy a püspöki kar legilletékesebb lévén az egyházi tan kérdésében eljárni, vizsgálja meg az ügyet, és ha vétkeseket talál, azokat intse meg, hogy a tévelyt hagyják el, mert különben ha elfogatnak, könnyen fejüket fogják elveszteni. Ezzel átment a zsinat a német katechismus tárgyalására,
