Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

IV.

40

és sárosi ev. gyülekezetek számára, fősúlyt fektetve arra, hogy változás esetén fennakadás ne legyen. A superintendensek zsolnai esküformájában a próféták és apostolok tanai mellett csak az ágostai hitvallás említtetik, mely a Formula Concordiaeben foglaltatik; míg a szepesváralljai esküformában, a föntebbiek mellett egyházunk egyéb symbolikus könyvei is megemlíttetnek.

Úgy látszik a rózsahegyi zsinaton összegyűlt lelkészek e külömbségre nagy súlyt fektettek; mert már a délutáni ülésen, melyen a világi urak is megjelentek, szóba hozták a symbolikus könyveket, s meglepő animositással élesítették ki azokat a pontokat, melyek a tévtanokra vonatkoznak.

Mindenek előtt Zábler Jakab püspök terjesztette elő az ő kerületebeh és a szabad kir. városi papságnak azon kívánságát, hogy «a régi végezések és ceremóniák mellől el ne menjen». A fenmaradt emlékek nem világosítanak fel arra nézve, mit értettek az illető lelkészek a régi végezések alatt; de a viták folyamából kiviláglik, hogy ezzel a symbolikus könyvekre vonatkozó szepesváralljai pontra czéloztak. Ezt bizonyítja a Zábler után közvetlenül felszólaló Krmann Dániel irányzatos indítványa, mely egyenesen erre való hivatkozással tétetett. Ugyanis a Zábler-féle «propositió- nak alkalmatosságával — mondja a napló — Méltóságos és Főtisztelendő Krmann Dániel egyetértvén, ezeket dictálta calamusra: A mi egyházi szent gyülekezetünk hitünket támogató könyveket, úgy mint: az Invariatát, Appologiát, Smalcaldensis Articulusokat, az boldog Lutherusnak mind az két Katechismusát approbálja, avagy megerősíti, és minden szakadásokat és eretnekségeket, melyek azokban kárhoztatnak, most is kárhoztatja, - in specie pedig a Pietismust.»

Krmannak ezen indítványa nagy vihart idézett elő. Első pillanatban mindenki meglepettnek látszott a türelmetlenségnek ily határozott kifejezése által; de a «pietismus» szó csakhamar fel- foghatóvá tette a különben tiszteletre méltó püspöknek valódi czélzatát. A Poroszországban és különösen a hallei egyetemen javában folyt, és e mű bevezetésében röviden ismertetett szellemi harcz ezzel áthozatott a magyarországi zsinat kebelébe is. A pietismus ellen ez volt az első nyilvános támadás, mely az ellenfél áltai visszaveretve, valószínűleg nálunk is ép oly túlságba vitetett volna, mint Németországban, ha a politikai viszonyok másfelé nem fordítják a közfigyelmet.