Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
II.
Hivatalos körlevelét az Énekek énekéből merített következő szavakkal nyitja meg: «Kelj fel én mátkám és jöjj; mert íme a tél elmúlt; szép virágok láttatnak a földön, a szőlőmetszés ideje eljött ... a virágzó szőllők jó illatot adnak . . . Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, melyek a szőllőket elpusztítják; mert a mi szőllőink virágokban vágynak.»1 Salamonnak ezen szavait legillőbbeknek találta Krmann az ő kora egyházi állapotainak festésére; mert szerinte valóban rókafiaknak lehet nevezni azon «gonosz» gondolkodású s általa eretnekeknek, zsarnokoknak és ördögöknek nevezett embereket, a kik a hívők kis egyházát gonoszságukkal megrontják és a még gyenge szőllőhajtásokat, az az: a hitben még gyengéket egész alapjukban megrendítik. Ám magyarázzák az irás hirdetői ezen salamoni szavakat hivatásuk szerint; ő, czéljához képest, csak érinteni akarta azokat. Osiander az ő aranyos körülírásában azokat először csak általános értelemben vette és oly békés időkre vonatkoztatta, melyek üldözés után következtek; azután pedig példákkal mutatta ki, hogy a rókafiak alatt az egyháznak ellenségeit kell érteni. Ilyen tavaszt engedett szerinte isten az egyháznak az üldözések pusztító tele után Nagy Konstantin császár idejében. Az egyház történelme elég világosan tanúsítja, mily jótéteményt gyakorolt ezen kegyes császár az isten egyháza irányában. A szomorú időknek sokkal derültebbé való ilyetén megváltozását mutatja a jelen időszak is, melyre nézve Osianderrel felsóhajt: vajha ne engednék elmúlni haszontalanúl! Figyelemmel kisérte — úgymond — a hamis tanokat terjesztő akár egyházi, akár világi renden való testvéreket, a kik titkon szövetkeznek az egyház ellenségeivel és az Ur szőllejének művelését gonoszúl akadályozzák! De mi lehet, úgymond, nehezebb, mint a megrögzött vén rókákat, és a rókafiakat fortélyos hálóval megfogni? Látnivaló, hogy Krmann, alapigéjéhez képest, a szőllőt pusztító rókák alatt a pietistákat érti, s úgy tünteti fel azokat mint a kik az egyházat valami titkosan becsusztatott tanaik által veszélyeztetik. Hasonlatának erőt kíván kölcsönözni Sámson példájának felhozásával, mint a ki a biblia tanúbizonysága szerint háromszáz rókát hajtott el az izraeliták és philisteusok széliéinek elpusztítására. Azután visszatér a magyar ev. egyház állapotának festésére i6 1 Salamon : Énekek éneke II. rész.
