Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
VII.
115 iratra,1 decz. 12-kén azon nevezetes rendeletét, melyben az evangélikusokat vallásuk szabadságának védelméről oly határozott hangon biztosítja, mely jó szándéka iránt minden kétséget kizár. Királyi szavát az ország minden rendű és rangú lakosságához intézi. Szól úgy a főrendeknek, mint a nemeseknek; a főispánoknak és minden alsóbb megyei tisztviselőknek; szól a főpapoknak és az alsóbbrendű lelkészeknek; szól a városok és falvak elöljáróinak, szóval az ország összes lakosságához. Hivatkozik az országban dúló forradalmi zavarokra, melyek úgy a politikai, mint az egyházi téren sok változást és újítást hoztak létre. Megemlíti, hogy különösen a törvénytelen szécsényi, rozsnyói és ónodi con- venticulumok határozatainak következtében sok kath. templom, kápolna, papiak, iskola és ezeknek javai; továbbá kegyes és világi alapítványok elfoglaltattak, szent helyek meggyaláztattak, lelkészek elüzettek, és a királyhoz hű emberek üldöztettek. Mindezek fájdalommal és részvéttel töltötték el atyai szivét. Minélfogva ezen bajoknak orvoslása czéljából ismételten kiadott rendeletéinek és az ország törvényeinek értelmében, újabban pedig a múlt évi julius 24-kén a pozsonyi országgyűlésen jelenvolt rendeknek egyértelmű hozzájárulásával, sőt egyenes kérelmére kiadott amnestialis és proscriptionalis rendeletben, mely az összes vármegyéknek megküldetett, mindazon határozatokat megsemmisítette, melyek azon tiltott gyűléseken hozattak, és pedig olyképpen, hogy ha azoknak némelyike végrehajtatott volna, az semmisnek és eltörültnek tekintessék, és hiábavalónak s megtiltottnak nyilatkoztassék ki. Másrészről azonban kijelenti, hogy a szerencsés fegyvertények után némelyek által elkövetett vallási üldözéseket sem helyesli; sőt határozottan rosszalja az önhatalmú erőszakosságokat, templomvisszafoglalásokat, az ágostai és helvét hitvallású lelkészeknek üldöztetését, különösen pedig azt, hogy némelyek a nevezett evang. 1 Ezen itt említett emlékirat szövege olvasható Dobner naplójában. Tartalma tökéletesen összevág a kir. rendelet tartalmával, de mivel nincsen dátuma, s mivel maga Dobner azt jegyzi meg az irat alján, hogy nem tudja kik adták be e panaszt (Quinam fuerint hi Deputati, ego quidem nescio) tehát csak tartózkodva merem — a tartalom nyomán — állítani, hogy ezen panaszirat előzte meg a kir. rendeleiet. A panaszirat hátirata ez : Ad Sacratissimam Romanorum Imperatoriam ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiaeque Regiam Majestatem etc. etc. Dominum Dominum Clementissimum, Humillima Suppli- catio Introscriptorum Evangelicorum Deputatorum. Nemz. Múz. Dobner 201 tintával jelzett lap. 8*
