Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

VI.

94

semmisíthetem meg, — csak ha a felsőbb hatalom kényszerít reá. Ám tessék a világi uraknak gondoskodni arról, hogy megvédelmezzék azokat. A kereszt elővitele miatt itt nem lesz baj. Selmeczen soha sem volt általában behozva. A hány a fej annyi az értelem. Fődolgokban az ev. status egyetért, s a változatlan ágostai hitvallástól semmiképen nem fog eltérni. Ha valamely gyülekezet nem érzi magát kötelezve az új zsinati határozatok által, azért nem fogjuk sem büntetni, sem dicsérni... 1

A superintendentiák beosztásának is voltak nehézségei. 1707 júliusában a nagyhonti esperesség panaszt emelt, hogy a berzsenyi pap nem jelent meg a gyűlésen, mert a rózsahegyi zsinatnak nem akart engedelmeskedni.

A püspökök fizetéséül meghatározott s gvülekezetenkint fizetendő két-két forintnyi összeg a zavaros viszonyok miatt be nem folyt. A bűnbánó napok kellőleg nem figyeltettek meg. Záblernek nehézségeket csináltak a kir. városok; melyek azon gondolkodtak, hogy Bártfán külön zsinatot fognak tartani a magok ügyében; 1 2 daczára annak, hogy a zsinati határozatok 8. pontjában világosan mondatik, hogy minden a nép megbotránkoz- tatása nélkül történjék.

Szóval: mindezen nehézségek megmagyarázzák, mért nem léphettek azonnal életbe a zsinati határozatok.

Hogy későbben mi tette azokat végképpen érvénytelenekké, azt a következő fejezet fogja világosobbá tenni.

1 Responsoriae litterae de die 23. Aug. 1709. Késmárki levéltárban.

2 Excellentissimo Domino Zabelero forte obices ponunt Inclitae ibidem Civitates, et ut a Dno Collega, Suae Excell. dilecto filio intellexi, ipsos Synodum peculiarem meditari proxime Bartfhae . . . Pilárik Diarium. Kerül. lev.