Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
VII.
venni nem iszonyodtak: annál fogva ő felsége kegyelmes akaratával s megegvzésével határoztatott, hogy az ily tettek, iratok s határozatok — azon gyűlés alkalmával újabban készített pecséttel együtt — megszűnteiteknek, megsemmisíttetteknek és egészben s örökre elenvésztetteknek tartassanak. Továbbá, hogy a mindenkor tilos mindenféle gyűlési alkalmak s fenhéjázások elkerültessenek, szintén megállapíttatik: hogy minden ilyen részletes, gyakori számú gyűlések, akár zsinat név alatt, akár más szín alatt ő felsége tudta és megegvezése nélkül tartassanak, valamint a magok közti részletes gyűjtések, és azon ágostai és helvét hitvallásuakra tett adókivetések, királyi harag és törvényes büntetés alatt tilalmazva és eltiltva lesznek.» Mint látjuk, e törvény által nemcsak a rózsahegyi zsinat határozatai, hanem az ev. egyház nyilvános élete is végképpen be lett szüntetve. A czél az volt, hogy a protestánsok, jelesül az ágostai evangélikusok továbbra is szervezetlen állapotban legyenek; hogy püspökeik a róm. kath. püspökök hivatalos működéséhez hasonló egyházi functiókat ne végezhessenek; hogy házassági és egyéb fontos ügyeikben a kath. visitátorok alá helyeztessenek; szóval: hogy mint oldott kéve, az egész egyház önmagától összeessék. Ez különösen akkor lesz világossá, ha tekintetbe veszszük, hogy ezzel szemben a katholicismus erősítésére ugyanekkor mily szokatlan határozatok hozattak. A róm. kath. püspökök hatalma, befolyása korlátlanná lett, s az esztergomi érsekség német birodalmi herczegi méltósággal ruháztatott fel, hogv annál kirívóbb legyen a különbség az uralkodó hatalmas római katholikus és a megalázott s királyi kegyelemre szorított szegény prot. egyház között! Még azt is eltiltja e törvény, hogy gyűléseken összejöhessenek és tanintézeteik számára könyöradományokat gyűjt— hessenek! Hiába való volt az evangélikus rendeknek e törvény szentesítése elleni felszólalásuk; hiába hivatkoztak azon el nem törült törvényeknek -érvényességére, melyek a prot. vallás szabadságát biztosítják; hiába mutatta ki Ráday, hogy e czikkek ellentétben vannak a soproni és pozsonyi törvényczikkekkel és az e tárgyban kibocsátott hét királyi resolutióval; hiába szónokolt Okolicsányi az alsó és felső tábla közös ülésén és kérte a nádort, hogy ő felségéhez való feltolyamodhatás czéljából jelen felszólalásáról bizonyítványt állítson ki számára: az eredmény csak az volt, a mi az J31 9*
