Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

VII.

123

Mellőzi azokat, miket a protestánsok már a múlt országgyűlésen alaposan megczáfoltak, s mely czáfolatuk alapján József ki is adta arra vonatkozó, s Károly által is megerősített resolutióját. De nem hallgatja el a klérusnak azon legujabbi vádját, mintha az evangélikusok nem tisztelnék a Megváltó anyját, a szűz Máriát, hanem azt közönséges nőnek állítván, k . . va szóval illetnék, minek alapján azt követelte, hogy mint káromlók, a törvények oltalmától megfosztassanak, s ellenök mint eretnekek ellen a lutheránusok megégetéséről szóló törvény alkalmaztassék.

Ezen büntetés alkalmazását annál is inkább követelte a papság, mivel, úgymond, az evangélikusoknak egyik superintendense, névszerint Krmann Dániel a papszentelésről szóló bizonyítványmintában nem iszonyodott azt Írni, hogy az anabaptisták, kálvinisták és más tanokon kivűl a pápisták tudománya fanatikus és gonosz. (Pontificorum Doctrinam phanaticam atque perversam esse.) Azon felül a rózsahegyi zsinat határozataiból vett régi vádakhoz még azt az újat is csatolta a klérus, mintha az ágostai hitvallásnak, a kik t. i. azon zsinatot tartották, eltértek volna hitvallásuktól, a mennyiben a keresztelés alkalmával csak a keresztjei megtételét rendelték, s ez által a szent cselekményt hatályától fosztották meg.

De — úgymond Okolicsányi — mindezek frivol és haszontalan vádak, a mint az a következő okokból világos lesz. Mert a mi először is a szűz Máriára vonatkozólag előbb a nyilvános ülésen, utóbb ő felségénél ünnepélyes küldöttség által az evang. vallás megrontása czéljából blasphemiának mondatott, arra nézve, a mint azonnal az ülésen az ország összes rendei előtt nyíltan válaszolták, úgy most is a trón előtt ismétlik, hogy ha volna közöttük oly gonosz, a ki a szűz Máriát megsértette volna, ám indíttassék ellene vizsgálat, és ha bűne bebizonyodik, ők lesznek az elsők, a kik a kárhoztatás kövét fogják reá dobni. Ha azonban valami haszontalan ember a korcsmában vagy más ilyes helyen merészelt sértő szavakat mondani, azt nem lehet az egész felekezetnek bűnéül felróvni, mely különben is a szentek tiszteletét tanítja, s azokat a hitben való állhatosság követendő példái gyanánt állítja oda. Ezt a tiszteletet nem vonják el az istenszülő Máriától sem, a ki azt mondá magáról, hogy minden nemzetek által áldottnak fog mondatni. Az ágostai hitvallás ezzel teljesen összeegyező, sőt