Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

főpapság felesleges jövedelméből, nyerészkedés céljából kath. bankot alapít, ugyanakkor a kath. egyházi iskolák fenntartására az állam segélyéhez folyamodik! Tehát még ezen a téren is menekül a tehertől, az államra hárítja azt a kötelességet, melynek teljesítése egyedüli jogos alapját képezné a nagy vagyon élvezetének. Valóban ideje volna már, hogy a mi kath. testvéreink belássák, hogy az ilyen eljárásnak veszedelmes következményei lesznek. Ideje volna, hogy hagyjanak fel a protestánsok és más felekezetek elleni harcokkal. Nagyon rossz helyen keresik veszedelmes ellenségeiket, ha azt hiszik, hogy a viszonosság elvének alkalmazását kérő és sürgető protestánsok lennének a katholikus népnek, vagy a kalh. egyháznak ellenségei. Valódi veszélyes ellenségeik csakis a türelmetlenséget szító kath. vezetőkben és népszónokokban rejlenek, akik szembe szállnak a királyilag szentesített törvényekkel, az igazsággal, a krisztusi elvekkel és a történelem szellemével. Ne a protestánsok között keressék a veszedelmes bujtogatókat. A protestánsok csendesen alszanak; azok senkinek sem ártanak már; legfeljebb önmaguknak saját érthetetlen indolenciájukkal. A protestánsok nem tudnak összetartani! Ahány egyházkerületük, egyházmegyéjük és egyházgyülekezetük van, ezek öntudatlanul mind annyifelé húznak; cselekvés helyett szónokolnak, külön más és más egyházpolitikát csinálnak. Ezeknek nincs politikai néppártjuk, mely izgassa a néptömegeket; nincs katonailag szervezett klérusuk, mely küzdene a szabadságéit, a törvények becsületes végrehajtásáért, amint azt lángbuzgalmú elődeik cselekedték. Ezekre ráillik Kölcseynek Zrínyi dala, a romlott magyarokhoz, hogy »más faj állott a kimúlt helyébe, gyönge fővel, romlott, szívtelen.» Az a régi, dicső protestáns nép, »mely tanult izzadni s izzadás közt hősi bért aratni, névben él csak, többé nincs jelen.» De ha lesz feltámadás, azt Dudekék hivatalosan izgató vak működése és azok fogják előidézni, akik megfeledkeznek arról a mérséklő sapentiáról, mely a világot kormányozza.