Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

Kollonicsok. Ez a lelkület és ez a törekvés nyilvánult a kath. egyházban mindenkor, valahányszor az állam törvényei védelmükbe fogadták a protestánsokat. Ez a törekvés nyilvánul most is az 1848 : XX. t.-cikkben kifejezett vallási jogegyenlőség és viszonosság elveinek megvalósítása ellen folytatott küzdelemben is. És ilyen tények dacára a XX. században Dudekék azt merik állítani, hogy a protestánsok, akik nehéz önvédelmi harcukban mindenkor a jogra, a törvényre és az igazságra hivatkoznak és támaszkodnak most is, harcot folytatnak a katholikusok ellen! Nem a farkas panasza ez a felfalandó bárány ellen ? 1 Hogy van saját meggyőződésünk, hogy ragaszkodunk az 1848 : XX. t.-c. végrehajtásához, az csak nem a katholikusok elleni törekvés, hanem csak a törvény melleit való küzdelem. A tényállásnak és a történelmi tényeknek szándékos félremagyarázása és gyűlölet szítása régi fogások közé tartozik. Ennek azonban, valljuk, be mélyen fekvő más okai is vannak, melyek nem annyira egyes papok és világiak gonoszságában, mint inkább egyes egyházi tanok hamis magyarázatában keresendők. Ilyenek például a kizárólagos üdvösségről, a bűnről és erényről, az örök kárhozatról és pokolról szóló tanok, melyek különösen a tudatlan nép és félrevezetett királyok képzeletére mindenkor óriási hatást gyakoroltak. Ha valaki korlátolt értelmével elhiszi, hogy az Úristen gyarló papokra bízta az üdvösség osztogatását; aki elhiszi önmagáról, hogy ő tévedhetlen lény és hogy a más nézetű és más meggyőződésű emberek örök kárhozatra vannak szánva; végre aki elhiszi, hogy a gondolat és vallási meggyőződés szabadsága bűn: akkor az ilyen hitben élő ember, ha némi hatalommal is rendelkezik, okvetlenül üldözni fogja azokat, akik ezt nem hiszik. Aki meg van győződve az örök kárhozatról és a pokolbeli kínok valóságáról, az — ha szelíd lelkű ember — igyekezni fog azon, hogy rokonait és barátait attól megóvja; ha pedig gonoszlelkű, akkor az inquisitorok pél-