Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.
adassanak, akiket illet. Az ország rendjei arra is kérik a királyt, hogy járjon közbe őszentségénél a római pápánál, hogy a még fel nem szentelt püspökök megerősítését ingyen tegye. Az ország karai és rendjei arra is kérték a királyt, hogy az eretnekek birtokaikból kidobassanak ; az elpusztult zárdák klastromok és káptalanok birtokai és jövedelmei tudós és jámbor férfiaknak adassanak, akik hívek maradtak apáik vallásához. Ott van többek között az 1550 : XII. t.-c. az eretnekek ellen, a pápai annáták ellen és a világiak kezére jutott püspöki birtokok visszaadása ügyében. Ott vannak a XVI. századból vallásügyi rendeletek és törvények 1 , melyek bőven megcáfolják dr. Dudeknek azon állítását, hogy nálunk a katholikus ügyeket is az államjog is mindig a kánonjog szerint tekintette. Az ország törvényhozása nélkül csak II. József intézkedett. Utódai már mind országgyűlések által hozták a vallásügyi törvényeket és 1848 óta minden egyházpolitikai kérdás alkotmányos úton, a törvényhozás és a kormány által intéztetik el. A királynak nincs egyetlen egy olyan személyes főpatronusi joga, melyet saját személyében, alkotmányos kormány mellőzésével hajthatna végre. Ez nem jozefinisztikus és nem különleges protestáns felfogás, hanem történelmileg kifejlődött természetes és törvényes joggyakorlat. Ehhez nem kell a római pápának jóváhagyása ; ez a magyar királynak és a magyar törvényhozó testületnek jogához tartozik azon egyszerű oknál fogva, mivel nem a kath. egyház tulajdonáról, hanem a magyar állam vagyonáról és ennek jogi természetéről van szó. Ezen a felfogáson alapszik a kath. egyház birtokában levő állami vagyon feletti törvényes intézkedésnek a joga is. A kath. kánonjognak ebben a kérdésben nincs helye, sem döntő ereje. A kath. autonómia szer1 Például az 1558 : XV. és XVIII. t.-c. — 1556 : XVII. t.-c. — 1557 : V. t.-c. 4. §-a. — 1715 : 16. t.-c.
