Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

hivatkoznak az 1791 : 26. és 1848. első szakaszára. Akkor nem volt szó papi vagyonról; most pedig ez az a kényes pont, mely körül mozog a papság egész politikája. Az autonómia csak ürügy, egy szépen hangzó görög szó, mely alatt a magyar kath. papság egészen mást ért, mint más halandók. Ezt ma már a hívő kath. nép is jól tudja; és nem akarja elhinni azt az Ígéretet, hogy akkor majd nem íog kelleni egyházi adót fizetnie. Hiába hirdetik, hogy a legfőbb kegyúri kir jog személyes jog, melyet a törvényhozás hozzájárulása nélkül lehet és kell gyakorolni. Az a gyűlöletes 1848 : III. és VII. törvénycikk fennáll a maga teljességében és valami nagy véres forradalom nélkül nem is változtatható meg. A magyar törvényeknek egész tömege bizonyítja, hogy a magyar királyok régibb időben is országgyűlésekkel egyetértőleg intézték az egyház ügyeit, még akkor is, mikor a római egyház uralkodónak mondhatta magát. Ott van például az 1498 : 69. t.-c, melyben a magyar országgyűlés rendeli, hogy a főpapok a megyéjökbeli alsóbbrendű papságtól inkább szeretet, mint kényszeradományt szedjenek. Önkényesen a papokat semmi módon meg ne sarcolják; az egyházakat pedig egyházi átokkal ne sújtsák. Az íőOO-iki országgyűlés számos cikke szól a főpapok kötelességeiről. Az 1504-iki 26. t. c. elrendeli, hogy papot ne a főpap küldjön a nemesek falvaiba, mert ezeknek már Szt. István megengedte, hogy magoknak papot választhassanak. A jobbágyok az ilyen főpapnak tizedet adni nem tartoznak, hanem a tized a végvárak védelmére fordíttassák. Ott vannak az 1548. és 1550-iki országgyűlések, melyek határozatot hoztak az eretnekek kiirtásáról, a főpapok jó megválasztásáról, vagyis olyanokról, akik tehetségükhöz képest iskolákat állítsanak, melyekben az igaz vallás tanítassék. A főpapok saját megyéjükben lakjanak; mindenikük csak egy javadalommal bírjon és ne többel. Az összes egyházi birtokok, jövedelmek és javadalmak és apátságok a világi emberektől elvétessenek és azoknak