Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

testület jogkörébe tartozik. Ezzel szemben dr. Dudek a legfőbb kegyúrnak jogára hivatkozik; mintha azt a jogot Őfelsége a törvényhozással szemben és a fennálló törvények világos értelme ellen is gyakorolhatná. Ezt hirdetheti valamely tudatlan falusi káplán a maga szűk körében, de nem hirdetheti egy tudós egyetemi tanár még akkor sem, ha erre az állam kenyerét evő miniszteri tanácsos ad neki t ngedélyt. Hiszen ba a kath. autonómia tisztán egyházjogi intézmény volna, akkor azt nem kellene a kormánytól kérnie. Megcsinálhatnák az egyház körén belül is, de még akkor is csak az állam kormányának jóváhagyásával, úgy ahogy a protestánsoknál történik. Csak az a baj, hogy a kath. autonómia címe alatt nem egyházi intézményt kell érteni, hanem az állam vagyonának eltulajdonítását, amihez igenis a magyar törvényhozásnak is van és lesz még szava. «A vagyon, a vagyon!!» Ez a varázsjelszó visszhangzik most az ecclesia militans berkeiben. Márpedig a vagyon és hatalom utáni vágy megöli a könyörületesség és emberszeretet keresztény erényeit. Már a híres Rousseau is panaszkodott, hogy a papságnál az ő korában is hiányzott a könyörületesség érzelme. Háttérbe szorította a vagyon és uralom vad szenvedélye, mely mindig önzésből táplálkozott. Ez az önzés volt — úgymond — oka a legtöbb bűnténynek és nyomorúságnak, mely az emberi fajt véivs háborúkba keverte. Úgy látszik e tekintetben a mai kor szellemé sem jobb. A kath. papság ezt a földi hatalmat a kath. «autonömia» ártatlan és szelíd neve alatt akarja magának továbbra is biztosítani, anélkül hogy azokat a szolgálatokat, melyekkel azt hajdan kiérdemelte, most teljesítené, tehát elvállalt kötelesség teljesítése nélkül. Rosszul ismeri az a néptömegek lélektanát, aki mai időben a népszavazat útján akar papi vagyont biztosítani. Tessék csak megpróbálni, majd meglátják, hol fog kilyukadni a kath. autonómia. E tekintetben is hiába