Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

mérnökök, levéltárnokok, kincstárnokok, politikusok, miniszterek, diplomaták és fejedelmi követek végeznek, azokat hajdan kivétel nélkül a papok végezték. Ezekért a sokféle szolgálatokért kapták a javadalmazásaiknak legnagyobb részét és a tiszteletnek legszebb adóját. Ma azt a munkát kivétel nélkül a világiak végzik. Váljon az egyházi férfiaknak jutott-e eszébe valaha, mikor azon szolgálatokat lassanként a világiak vették át; jutott-e eszükbe önként lemondani azon jutalmakról, melyekért valaha dolgoztak, de ma már nem tesznek szolgálatokat?! Bizony-bizony jó volna, ha néha azt is meggondolnák, hogy a szóban levő birtoknak jelentékeny része csalás és okmány hamisítás által jutott a római egyház kezére. Kétséget nem szenved, hogy a régi katholikus papok azon korban, mikor rajtuk kívül senki sem tudott írni és olvasni, királyok nevében, történelmileg bebizonyított okmányhamisítás útján annyi birtokot szereztek a kath. egyháznak, melynek mai értéke feleslegessé tenné az összes állami segélyeket. Ezzel az összeggel boldoggá lehetne tenni mindazon kisebb vallásfelekezeteket, melyeknek hívei száz percentes egyházi adó alatt nyögnek. Ezt megszívlelésül és némi kiegészítésül mondjuk azon bölcs szavakhoz, melyeket nem régen a mai kath. egyháznak egy nagynevű püspöke figyelmeztetésül mondott el a következő szavakkal: «Azt a kulturális munkát, melyet hajdanában kizárólag az egyház végezett, s azt a hatalmat, melyet ezen a réven a papság képviselt, ma már a polgári állam igényli magának. Még pedig teljes joggal, mivel azon functiókat, melyeket hajdan az egyház végezett, ma már á polgári elem végezi. Sem a honvédelem, sem a nemzeti kultúra fejlesztése nem az egyház kiváltsága és kötelessége, mint hajdan volt. Ebből önkényt következik, hogy az ezen munka fejében nyert vagyon és birtok sem képezheti az egyház kizárólagos tulajdonát*. Prohászka püspökről ellenségei sem mondhatják, hogy a római egyházat nem szereti. De amellett szereti