Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

tányos és igazságos, sőt törvényes eljárás lenne tehát a viszonosság elvének gyakorlása. Különösen a tanulmányi alap az, mely «ad generalem fundum hungaricum» és nem catholicum részére adatott. A cél: vallásos, tanítás és nevelés. Hogy e tekintetben nem volt külömbség a célra nézve, azt világosan bizonyítja az a tény, hogy Kazinczy Ferenc, mint kerületi tanfelügyelő, református ember létére a tanúimányi alapból kapott fizetést. Itt csak az a baj, hogy a kath. autonómia védelmezői nem akarnak tudni semmit a viszonyok megváltoztatásáról és az 1848-ki törvényekről. Ők csak a régi múltból akarnak táplálkozni; az ország jelene és jövője Őket nem érdekli. A jelennek pedig egyik főfeladata, hogy a nemzet egységét előmozdító tanintézetek, felekezeti különbség nélkül, akként mozdíttassanak elő, hogy egy vallásfelekezet érdekei se legyenek megsértve. A kath. kongresszus abban vétkezik, hogy csupán a saját önző érdekeit tartja szem előtt az állam érdekeivel és törvényeivel szemben. Az egyetemi alapok sorsát véglegesen eldöntötte az 1848-diki törvény anélkül, hogy ebből a kath. egyháznak legkisebb kára lenne. És ha az autonómiát őszintén óhajtó urak meggondolnák, hogy az a nagy vagyon, melyet a kath. kongresszus egyszerűen a maga számára akar lefoglalni, minő szolgálatok fejében jutott a kath. egyház kezébe: akkor talán hajlandók lennének arról a fennhéjázásról, mely egész munkásságukat jellemzi, a közjó érdekében lemondani. Ők maguk bevallják, hogy az állami élet fejlődésével változnak a társadalmi viszonyok és a nézetek is. Valaha az Árpádházból származott királyok idejében a közélet szolgálatát csupán a papok végezték. Ők hajtották végre egyházi szertartás kíséretében a rettentő Istenitéleteket. A közéletnek azon functióit, melyeket most, már századok óta a tanítók és tanárok, világi írnokok, jegyzők, szolgabírák, felsőbb és alsóbb rendű birák, közjegyzők,