Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

római kath. egyház pedig a kath. vallást követő egyháziak és világiak összessége. Ezen összességnek van joga az autonómiát megállapítani s annak jogait gyakorolni; ma, miután azt egész összességében nem teheti, képviselet által kell gyakorolnia.* Ez ugyan túldemokratikusnak tetszeíí némely főpap előtt, de elfogadtatott. A kongresszusi tárgyalásokon kétségen kívül nagy hatással volt a vatikáni zsinat, mely ezen időtájban mondotta ki a pápa csalatkozhatatlanságát. A kedélyek fel voltak izgatva. A magyar kongresszuson is világossá lett, hogy a világi elem és a papság eltérő elvi alapon állanak. Ez utóbbi az államkormányzat minden befolyását ellenezte s a hierarchikus jogok érintetlen hagyása mellett kardoskodott. Régi céljától pedig, mely az alapok és alapítványok tulajdonjogát kívánta biztosítani, el nem állott. A küzdelem eredménye az volt, hogy az 1870/71-iki kongresszus a vallás- és tanulmányi alapokra nézve azt az elvet akarta kimondani, hogy ez alapok a magyarhoni kath. egyház tulajdonának tartja; holott a valódi tényállás az, hogy azok, jóllehet kath. célokra adattak, a magyar állam tulajdonát képezik. Voltak olyan szónokok is, akik azt a különböztetést tették, hogy az egyházi vagyon nem a r. kath. egyháznak, hanem egyes püspököknek, káptalanoknak és szerzetes rendeknek adatott bizonyos szolgálatokért. Adatott nem tulajdonjoggal, hanem csak haszonélvezeti joggal bizonyos hazafias kötelességek teljesítésének feltétele mellett, aminők voltak: az iskolák, a templomok, közigazgatás, a bandériumok kiállítása, a várak fenntartása, az ország határainak megvédése stb. Ez a vagyon a főpapi székek megüresedése alkalmával visszaszállt az államra, melynek feje azt, legfőbb kegyúri jogánál fogva, ismét másnak adományozta, még pedig a kormány, illetve a vallás- és közokt. miniszter meghallgatása után. Érdekes momentum volt az is, hogy a főpapok befolyása alatt álló kongresszusi választmány az ország-