Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XI. Egyháztörténetet ir „Hungaria evangelica" czime alatt; mely azonban kéziratban maradt. A mű felosztása, rövid tartalma és jellemzése

az amaz evangyéliom tisztaságának, tehát a keresztyénség örök alapjának védelmét, vagyis a reformácziót, nem nézheti eretnekségnek, új tannak, vagy valamely veszedelmes dögvészes nyavalyának, mint azt a kath. klérus tette: hanem tekinti annak, a mi, t. i. az evangyéliomi szellem megújhodásának és az elnyomott emberi szellem fölszabadításának. Első hirdetői voltak ennek természetesen az apostolok. Azoknak cselekedetei mellett hivatkozik Kermann Plavius Josefusra, a ki zsidó történetíró létére Krisztusról szépen nyilatkozott. Hazánkba az evangyéliom első apostolai Illyriából jöttek. Hogy hol feküdt akkor Illyria, ezt Kermann a régi írók irataiból igyekszik megállapítani. Ennek szomszédságában feküdvén Pannónia, természetes, hogy ide is bejöttek az evangyéliom hirdetői. Mikor a keresztyénség, a népvándorlás után felbomlott római birodalomban uralomra jutott, csakhamar számtalan idegen elem és tévelygés hozatott be az egyházba. Pannoniából eltűntek a római sasok, s helyüket a Krisztus keresztje foglalta el. Kermann élénken írja le az első keresztyéneknek üldöztetését a rómaiak által. Elismeréssel szól az üldözöttek ártatlansága mellett felszólaló pogány írókról. De egyúttal feltünteti azon bajokat is, melyek az egyház kebelében mutatkoztak, mihelyest a római püspökök fölényt kezdtek gyakorolni a többi püspökök felett. Az ariánus tévelygés elterjedése hasonlóképen hátrányosan hatott az egyház fejlődésére, mely tévelygés — úgymond — mint valamely vízözön és mint ragadós nyavalya terjedt el majdnem az összes keresztyén gyülekezetekben. Ezen tévelygéstől azonban nem maradt érintetlenül a Pannoniában létezett püspökség, melyről Sulpicius Severus tesz omlítést. Ez a niceai zsinat határozataihoz ragaszkodott s ezért hivei katbolikusoknak neveztetnek. Idézi Kermann nemcsak a Gratianus, Valentinianus és Theodosius császároknak erre vonatkozó törvényeit, hanem Eamanus történetirónak azon szavait is, melyekben festi Pannoniának azon korbeli egyházi viszonyait)