Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

VIII. Püspöki működése, rendszabályai. A rózsahegyi zsinat 1707-ben ; — ennek tárgyalásai. Kermann kikel a pietisták ellen; — kiküldetik XII. Károly svéd királyhoz

tassa az eretnekségeket és szakadárságokat, in specie pedig a pietismust. Ezen megütköztek azok, a kik a pietismust alaposabban ismerték és a kik épen ezért nem tűrhették szó nélkül, hogy az, ily tekintélyű férfiú által, eretnekségnek nyilváníttassék. Először felszólalt Burius János, beszterczebányai lelkész, a ki Lipcsében hat évet töltve közvetlen közelről ismerte a pietismus ellen indított németországi harczokat és ellent mondott Kermannak. intvén a zsinatot: „vigyázzon, hogy kárhoztatván a pietismust, netán kárhoztassa Arndt és Spener tanítását is s azokat, a kik azokat követik." Utána Mittuch Ádám bazini fiatal lelkész szólalt fel és tiltakozott az indítvány elfogadása ellen. Kérte a zsinat tagjait, ne kárhoztassák a pietismust; gondolják meg, hogy ez által nemcsak azokat, a kik e tant követik, hanem magát a porosz királyt is megbántják. Erre Kermann ingerülten ugrott fel s megütközését fejezte ki a felett, hogy Mittuch tiltakozik az ő* indítványa ellen. Ismételve és hevesen kél ki a pietismus és annak pártolói ellen, a kik még egyszer síkra szállottak meggyőződésük mellett. Álláspontjának erősítésére felhozza a pietistáknak a keresztelésről szóló felfogását, mely szerinte valóságos eretnekség. Azután a türelmetlenség hangján fordult Mittuch ellen, azon kérdéssel: mivel tudná ama keresztelési tant megvédelmezni? Mittuch a szentírásra hivatkozva, kijelenti, hogy e fundamentumon állva, senkitől, még az ördögtől sem ijed meg. A vita szemlátomást mind szenvedélyesebbé vált s valószínűleg botrányossá is lett volna, ha a zsinat világi elnöke B. Petrőczy István tábornok föllépése vé-