Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

VIII. Püspöki működése, rendszabályai. A rózsahegyi zsinat 1707-ben ; — ennek tárgyalásai. Kermann kikel a pietisták ellen; — kiküldetik XII. Károly svéd királyhoz

hogy a zsinat még ez év folyamán Rózsahegyre fog összehivatni, ő azonnal körlevelet bocsátott ki, melyben az ő kormányzata alatt álló gyülekezeteket felhívja, hogy készüljenek a zsinatra és küldötteiket ápril 3-án Rózsahegyre küldjék ki. Saját álláspontját már e körlevélben világosan jelzi. Kíméletlenül kel ki benne az ii. n. pietisták ellen, a kiket ő az Énekek Éneke II. alapján rókáknak és rókafiaknak nevezett el,. mivel, nézete szerint, titkon hamis tanokat csúsztatnak be az ev. egyházba.

1 Ezek ellen küzdött ő minden alkalommal és komolyan hitte, hogy a rózsahegyi zsinatnak ezek megsemmisítése fogja képezni legszebb tárgyát. Föllépésének hevessége azt mutatja, hogy voltaképen nem volt tisztában a pietismus lényegével és hogy ő csakis a pietisták túlzásainak kárhoztatói után indult. Ő azt hitte, hogy a pietismus az elfogadott hitvallás felforgatására fog vezetni; hogy a porosz király által az új hallei egyetemre kinevezett három pietista tanár, t. i. Francke, Breithaupt és Anton meg fogja rontani a fiatalságot s az onnan hazánkba visszatérő theologusok csak tetézni fogják a már meglevő számtalan bajokat. Ily meggyőződésben lévén, a rózsahegyi zsinaton erősen kikelt a pietisták ellen, úgy tüntetvén fel őket, mint a hitvallás alapját képező symbolikus könyveknek ellenségeit. Mindjárt a szinati tárgyalások első napján, midőn a régi zsinatokról volt szó, indítványozta, hogy a zsinat approbálja az- invariata Augustana Confessiót, az Apológiát, a smalkaldi articulusokat és Luthernek mind a két kathechismusát s ezekkel szemben kárhoz1 E körlevél tartalmát lásd Zsilinszky M. „Egy forradalmi zsinat története" 16—18. 1.