Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

VIII. Püspöki működése, rendszabályai. A rózsahegyi zsinat 1707-ben ; — ennek tárgyalásai. Kermann kikel a pietisták ellen; — kiküldetik XII. Károly svéd királyhoz

A világiak felszólalását ő nem vette illetéktelen beavatkozásnak az egyház ügyeibe; só't ellenkezőleg minden jogosult és igazolt panaszt elfogadott. Nem lehet csodálni, hogy a hosszú üldözés okozta zavarok alatt némely gyülekezetekben rendetlenségek merültek fel; hogy némely papok a bizonytalanság kényelmetlen helyzetét inkább önmagokról való gondoskodásra, mint az egyház érdekében használták fel; hogy az isteni tiszteleteknél és egyéb egyházi szolgálatoknál visszaélések és mulasztások fordultak elő; hogy a szertartásoknál, ünnepeknél önkényes újítások és szokások hozattak be; hogy a külföldi egyetemekről haza érkezett ifjak hittani és szertartási reformok által akartak kitűnni. Szóval, ily körülmények között Kermannak lehetetlen volt észre nem vennie, hogy úgy egyes gyülekezetekben, mint a hazai ev. egyházban sok a javítani, sok a tisztítani és igazítani való. Saját hatáskörében kerületi gyűlések által kivánt hatni, melyeket rendesen Zsolnára vagy Rajeczre hívott össze. Áz egyes gyűlések és visitátiók nemcsak az egyházalkotmány, nemcsak a lelkészek hiányait tüntették fel előtte. Lehetetlen volt észre nem vennie a köznép elhagyottságátis. Ott az alsóbb népretegekben mutatkozott a háborús életnek erkölcsi tekintetben romboló hatása. A nép nagy részben elvesztette az isteni gondviselésben való hitét; kétkedővé és babonássá lett. A ^emplomlátogatást feleslegesnek kezdte tekinteni. Az iskolák többnyire üresek voltak, úgy hogy a gyermekek legnagyobb része a legelemibb ismeretek nélkül nőtt fel. A lelkészek azt tapasztalták, hogy a gyermekek nem tudják a Miatyánkot, a felnőttek nem ismerik a íegszokottabb egyházi énekeket sem.