Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

V. Zábler püspök megvizsgálta és felszenteli. — Első kellemetlenségei — és a földesúr általi üldöztetése, Orbán Pál kir. személynök sürgeti eltávolíttatását.— A turolukai elöljárók revarsalisa, — Kermann a bukócziakhoz menekül. Hivei a császárhoz folyamodnak,— s papjokat visszakapják

végzése után Heidenreich házában beirta nevét a felszentelt lelkészek sorába. A püspöknél azután ebéd volt, mely alkalomra Kermann, egyháza nevében két pár gyönyörű és ritka kést adott át a felszentelő püspöknek ajándékul; azonkívül öt császári aranyat tett le, melyek közül három a püspöké, kettő pedig a két másik vizsgálóé lett. Mikor anagy pecsétes nyomtatott papi bizonyítvány a zsebében volt, azonnal sietett vissza Turolukára. Útközben bántalmat szenvedett a latroktól, a német zsoldos katonáktól és kath. lelkészektől. Sőt még a folyóvizeken való átkelésnél is veszélyben forgott. Mosócztól való érzékeny elbúcsuzása után Nóvák esperes ünnepélyeseniktatta be hivatalába. Alig hangzottak el az üdvözlő és buzdító szavak az esperes részéről, azonnal bekövelkeztek a sokszor megjósolt kellemetlen napok. Először egy Sztrnyiszko Pál nevezetű, kalandos természetű tanítóval gyűlt meg a baja, a kinek illetlen, goromba magaviselete odáig vitte, hogy kénytelen volt őt a házból eltávolítani. Ennél komolyabb baj fenyegette Kermannt a kath. földesúr és a klérus részéről. Áldásos működése szálka volt azok szemében, akik az evangélikus egyházat nem szerették és azon törekedtek, hogy minél elébb elzavarják Turolukáról. Ürügyűl szolgált erre a törvénynek azon sok fejtegetést és magyarázatot igényelt kifejezése, hogy a protestánsok csak a kath. földesurak jogainaksérelme nélkül gyakorolhatják vallásukat. Az 1687-diki törvény szövegezése csak felbátorította őket, a mennyiben a protestánsokra vonatkozó czikkely 3*