Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

III. Bársony boszúja. A turolukai ev. templomot elvették a katholikusok. — Kermann atyja és családja menekül.— Prot, főurak védelme alatt Kermann elvégezi iskoláit — a külföldön is

tak, mert szemtanúi voltak tanítóik, papjaik és szüleik üldöztetésének. A nélkül, hogy értették volna az események okát és összefüggését, benne éltek a zilált viszonyok riasztó zajában, nem egyszer félbeszakítva rendes tanulmányaikat. így történt ez Kermann Dániellel is, a ki 1672-től, a fentebb leirt turolukai zavargástól kezdve egész 1678-ig, tehát 15 éves koráig majdnem minden évben más-más iskolába volt kénytelen menni s apjának zaklatott sorsát e részben is megosztani. Mikor a kath. klérussal szövetkezett bécsi kormány felfüggesztette a magyar alkotmányt, s az országélére Ambringen Gáspár személyében egy durva német katonát állított; midőn Szelepcsényi esztergomi érsek az ő helytartói széke elé idézte az összes protestáns lelkészeket és tanítókat, hogy mint állítólagos lázadókat elitélhesse őket; mikor az evang. nép lelki vezetői börtönbe gályarabságra hurczoltattak s a kuruczok és labanczok dühe minden emberi érzelmet kigúnyolva kerékbe törte és karóba húzatta az ártatlan embereket; midőn a falvaikból kitűzött prot. nép csoportosan botyongott az erdőkön, vigasztalást és védelmet keresve a még itt-ott megmaradt, de szintén bujdosó tanítóinál; midőn a nemesség az önvédelem természetes jogánál fogva fegyvert fogott kezébe s Tökölyi Imre vezérlete alatt Apafi Mihály erdélyi fejedelem segélyével kézzelfoghatólag- megmagyarázta a bécsi kormánynak, hogy ez úton tovább haladni nem lehet, hogy sem a magyar alkotmány, sem a protestáns vallás végképen ki nem irható: akkor, e rémuralom alatt, Kermannak atyja, a ki 1673-ban szintén meg volt idézve a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé, a kinek turolukai egyházát és