Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

I. A vallási türelmetlenség- — a kizárólagos üdvről szóló tanból ered. — A protestánsok szenvedései. — Kermann gyermekkora

ható.

1 Hivatali utódja fia, akker már vihnyei lelkész Kermann Sámuel lett, a kinek szerencséje felett még két testvér, Dániel és János és néhány nővére örvendettek. A családnak minden tagja az egyház szolgálatában állott; daczára annak, hogy a kor szelleme nem igen kedvezett az ev. papi családoknak. János elébb nevelő és tanitó volt Vágujhelyen és Széni ezen ; majd pappá szenteltetvén, 1656-ban lelkészül hivatott meg a brezói egyházba. Azonban itt a katholikus túlbuzgóságáról ismeretes gr. Nádasdy Ferencz által üdvöztetvén, két év múlva elfogadta az ev. vaUásu földesúr gr. Nyáry Lajos meghívását Turolukára. De itt sem volt hosszabb ideig maradása, mert mikor 1662-ben a török hadak elözönlötték a felvidéket és ott tűzzel-vassal kezdtek pusztítani, Kermann János Berencs várába volt kénytelen menekülni. A veszély elmultával Bukóczra ment, hol a következő évben mégis halt. A harmadik testvér, Dániel szintén, ev. pap lett. í Johannes Kermann nostris bene notus in oris Motesehicensis qui primum, hinc Galgoeiensis Et Lessetensis, Csejtensis, Drietomiensis Extitit Antistes Sacrorum in tempore tristi. Exilium qui ter subiit pro nomine Christi. Hic postquam ad plures abiit, vitamque reliquit Hoc legitur tumolo parvo expectatque futurum, Quod laetus Christi quondam virtute resurget, Atque oculis cernet per saecula cuneta Jahovam. Hornyánszky: Beiträge zur Geschichte ev. Gemeinden in Ungarn. Pest, 1863. 44. 1. A 2—5 sorok más egymásutánban fordulnak elő Kermann D. kéziratában. Pata Familiae Kermanianae 10. 1.