Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

összesen tizenöt kötetre menő tartalmát kiadja, készen állott és a szükséges költségekről is gondoskodott: akkor ragadta el körünkből a halál. A lelkiismeretes kutató, a jeles író, ev. egyházunknak egyik oszlopa, több tudományos társulatnak munkás tagja és a közéletnek kimagasló alakja immár nem tervezget többé. Elköltözött őseinek csendes örökébe, hol munkája után megpihen. Tegyük le sírjára az elismerésnek és hálának örökzöld koszorúját azon tudattal, hogy Őseihez méltóan, becsülettel töltötte be azt a helyet, melyre az isteni gondviselés és embertársainak szeretete és bizalma emelte. Mondjunk áldást nevére s legyen erős a mi hitünk, hogy »Nem hágy el örökké az Úr, mert ha bánattal illet, ismét kegyelmes lészen az ő kegyelmességének gazdagsága szerint».