Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

értesítette egyházi elnöktársát elmaradása okairól — és megküldte a gyámintézet számára évenkint fizetni szokott száz forintját. Br. Radvánszky Béla azon meggyőződéssel, hogy a protestantizmus nemcsak a felvilágosodásnak fáklyavivője, hanem a magyar állam és a nemzet alkotmányának és szabadságának is egyik leghatalmasabb fentartója, húsz éven át állott az ev. egyetemes gyámintézet élén, mint annak vezére és kormányzója. Mint kormányos, előrelátással vezette a jótékony intézet hajóját a nyomor, a szükség és a szenvedés tengerén át, hogy megmentse a habokkal küzködő egyházat és segítséget nyújtson a szükséget szenvedő gyülekezeteknek. E kormányos büszke önérzettel húsz éven át állott a hajó födélzetén, azon boldogító érzéssel, hogy azt a fenyegető hullámok és szirtek között biztos kézzel vezette a kikötő felé, a hol a vele egy hajóban evező testvérek a jobblét biztos talaján továbbépíthetik Istennek országát e földön. Az eddig elmondottak után előttünk áll Radvánszky Bélának irodalmi és közéleti jellemképe. Hasznos tevékenységben lefolyt életében elfoglalt fényes állásai és nagy tudása dacára ő a szerény emberek és a családi élet boldogságát élvező férfiak közé tartozott. Feltűnni nem akaró, zajtalan, munkás élet volt az ő eleme. Egész megjelenése megnyerő és rokonszenves.