Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

Nyolc éven át volt országgyűlési képviselő, mint a Deák-pártból és a balközépből a Tisza Kálmán vezérlete alatt megalakult szabadelvűpárt tagja. És bizonyára továbbra is az maradt volna, ha időközben meg nem halt volna a többször említett nagybátyja, báró Radvánszky Antal, aki a közélet számtalan helyén nagy ürt hagyott maga után. Megürült a zólyomi főispáni szék is. Ki lehetett volna b. Radvánszky Antalnak más főispáni utódja, mint annak kisöcscse, b. Radvánszky Béla, mint a családnak azon időben leginkább szereplő tagja. A megboldogult Antalnak volt ugyan egy kiváló tehetségekkel felruházott fia: János báró; de ez fiatal koránál fogva, még nem kivánt résztvenni a közélet harczaiban. Fájdalom, mikor ez későbben elfoglalta nagynevű atyjának főispáni székét, korai váratlan elhunyta következtében csak rövid ideig boldogíthatta családját és vármegyéjét. Bélát 1882-ben, ősi szokás szerint, nagy ünnepségek között iktatták be főispáni székébe Besztercebányán. Székfoglaló beszédében őszinte szavakkal vallotta be, hogy közigazgatási gyakorlattal nem dicsekedhetik. Eddigelé inkább a régmúlt idők eseményeit és az akkor élt emberek cselekedeteit vizsgálta. Még csak ezentúl fogja elsajátítani nagy részét azon tudásnak, mely a vármegye vezetéséhez szükséges. Éppen azért kérte úgy a tisztikarnak, mint a vármegye 2