Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

járás a szülői háztól való elszakadás keservei mellett, a más viszonyokhoz való szoktatás előnyeiveljár. Erre nézve felette tanulságos Máriássy Katának, fiához: Radvánszky Jánoshoz, 1682-ben írott levele, melyben e szép sorokat olvashatjuk : „Hitesd el magaddal, édes fiam, hogy nem azért bocsátottalak el magamtól, mintha nem szeretnélek; de azt akarom, hogy jövőre ember lehessen belőled és tudhass szólani az emberek között" . . . stb. Ezen néhány idézet által csak jelezni kívántuk Radvánszky Béla könyvének becses tartalmát, mely valóban gazdag kincstárát képezi a két nevezett század magyar családi életének és háztartásának. Ha a szerző semmi egyebet nem írt volna ennél, ezzel is kivívta volna magának a szakemberek és a művelt nagyközönség háláját és nagyrabecsülését. Egyik bírálója ezt írta e műről: „Pár év előtt egy tehetséges ifjú mágnás szép szónoklata közben monda, hogy a magyar arisztokrata büszke erre, meg arra ... Én életem lefolyása alatt sokszor láttam a büszkeséget, de nem láttam az arisztokratát. Midőn azonban a nagy munkát, melyet báró Badvánszky Béla írt, kezembe veszem: látok egy tárgyat, a mire az arisztokrata is csakugyan büszke lehet". Irodalmunk végtelen sokat köszönhet Radvánszky Bélának. Az ő nyomán találták meg a Magyar Történelmi Társulat tagjai a radványi kastélyban az ú. n. Balassa-Codexet, amely-