Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

meg előtte a tudományok terén. — „Wallaszky — mondja Horvát István — Tomka-Szászky s Benczúr serkentéseire még inkább nekibátorodván, most egészen a Nemzeti Becsület védelmének szánta tudományát, s éjjel-nappal elmerülve vala a Régi Magyar Történetekben és egyéb külföldi íróknak könyveiben, hogy kiszedné belőlük az aranyat s fényleltetné azt, a Magyar Nemzet egén. Keseredve olvasta t. i. Hazája mocskoltatását az idegen írásokban s megilletődvén a méltatlanságokon, vas türelemmel jegyzeteibe gyűjté mindazt, ami a Régi Magyaroknak tudománybeli jártasságukat kedvezőbb színnel festhette; és mivel azon időben kevés vala közöttünk a tudományos segedelem, forró vágyással a külföldre sietett." II. Nem csupán a magyar nemzet múltjának kutatása yitte Wallaszkyt a külföldre, mint Horvát mondja. A prot. theologusok, mielőtt lelkipásztori pályájokat megkezdették volna, rendesen a külföldre, jelesül pedig Németországba vándoroltak, hogy az ottani tudományos egyetemekkel és vallásos élettel megismerkedvén, hivatalukat annál nagyobb eredménynyel folytathassák itthon. Ezt tette Wallaszky is 1767-ben. Engedélyt nyervén a m. kir. Helytartótanácstól a kimenetelre, Lipcsébe utazott, hol hittudományi szakmáján kívül nagy buzgalommal tanulmányozta a bölcsészetet, a régi nyelveket és a történelmet. Emellett hallgatta a természettudományi, a mathematikai és törvénytudományi előadásokat is — de ügy, „hogy a Hazai Becsület védelméről soha el nem feledkezett".