Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

tartalmánál, mind alakjánál fogva kiemelkedik szónoklatai közül az a jeles beszéd, melyet II. József császár elhunyta alkalmával mondott el és melylyel a hála és tisztelet adóját rovta le az evang. egyház a türelmi parancsot kiadó nagy fejedelem iránt. Kár, hogy e beszédét nem bocsájtotta sajtó alá. Bizonyára méltó párja lett volna azon beszédének, melyet II. Lipót trónraléptének alkalmából tartott Jolsván 1791 május első napján.

1 Ebben a szónoklatban nagy örömmel kiált fel Luk. II. 10-vel: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely mindenek öröme leszen!" A századokon át tartott üldözéseknek már József türelmi parancsa is véget vetett; az a templom is, melyben ekkor Wallaszky hirdette az Isten igéjét, József türelmi parancsa folytán épült; az is a szóló tanúbizonysága a jobb idők bekövetkezésének és mennyi lelkész, mennyi tanító hirdeti József dicsőségét olyan iskolákban, melyek részint visszaadattak, részint pedig újra építtettek! Amily zavar és bizonytalanság támadt országszerte; amily rémület fogta el a protestánsokat akkor, midőn József halála után bomlani kezdett a rend — s hangosak lettek ismét az uralkodó egyház hatalmasai: oly nagy és őszinte öröm fogta el a protestánsok szívét, midőn II. Lipót nemcsak királyi szavával, hanem országos törvénynyel is biztosította a vallás szabad gyakorlatát. 1 II. Lipót király meghasonlott népe között s azt engesztelve. Az országgyűlésen hozott és megerősített vallásszabadság emlékére tartott beszéd Wallaszky Páltól, jolsvai lelkésztől és gömöri fő esperestől. Tót cime ez: „Leopold II. kral, u prostréd lidu sweho rozdwojeného". 179. 1.