Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

Aki ezt a szép könyvet elolvasta az bizonyára azt a benyomást nyerte, hogy annak szerzője egy tapasztalt nagykorú író; pedig Wallaszky még akkor csak egyetemi tanulmányait végző, ifjú ember volt. III. Mikor Wallaszky visszakerült hazájába, már akkor jó hírneve el volt terjedve nemcsak a tudomány emberei között, hanem a gyülekezetek egyszerű népe között is. Tót-Komlóson ezen időtájban halt el Sztankovics Sámuel lelkész és a már akkor virágzó komlósi gyülekezet sietett az egyetemről hazatérő 27 éves Wallaszkyt papjául megválasztani 1769-ben, A meghívás öröme még Németországban találta őt, aki csak október közepe táján indult haza, útközben meglátogatván Jénát, Koburgot, Bamberget, Nürnberget, Regensburgot, Passaut ós Bécset. Itthon aztán Pohl Mihály bányakerületi szuperintendens szentelte fel pappá, áldást kérve papi működésére. Mint pap csakhamar a köztisztelet tárgya lőn; de a papi szolgálat, bármily magasztos feladatot teljesített is, bármily lelkesen hirdette is az igét templomban és azonkívül, nem foglalta el annyira idejét, nem töltötte el annyira lelkét, hogy azonfelül kedvencz tárgyát, a magyar irodalom történetének mívelését elhanyagolta volna. Mátyás korának megismertetése csak kísérlet volt, mely után egy nagyobbszerű műve következett. Amaz a külföld előítéleteinek megszüntetésére, emez inkább a hazai igények kielégítésére volt szánva. Amaz csak egy >

: . , . ;\ 3*.,, ' •