Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

világ kiválóan politikai kérdésnek tart, engedtük behurczolni az evang. egyház csendes birodalmába. Ugy látszik elfelejtettük a trójai ló behurczolásának históriáját. Ebből származnak a gyülekezeteinkben folyó villongások, egyenetlenségek és pártoskodások. Jaj az olyan lelkésznek, aki önálló meggyőződést mer nyilvánítani és ennek férfias kifejezést adni ! Rz egyszerre gyanússá válik, — és családját a legnagyobb veszedelemnek teszi ki. Legújabban a politikai üldözésnek egészen uj formája merült fel, melyről — személyes vonatkozások nélkül — érdemes megemlékezni azért, mivel ilyen eset a magyar protestantismusnak közel 400. százados történelmében, legalább tudtommal, nem fordult elő. Sajtó utján elkövetett vétségről van szó — mely a sajtótörvény mellőzésével, egyházi rendes törvényszék elé vitetett. Ne keressük egyelőre az indokot, mely erre alkalmat adott; úgyis kitalálhatja mindenki, hogy ismét nemzetiségi kérdésről, tehát a pártpolitika kinövéséről van szó, mely nem igen tiszteli az erkölcsöt, sem a becsületes meggyőződést, még kevésbé a protestantismusnak régi elveit. Tudjuk, hogy a magyarhoni evang. egyháznak sajtótörvénye nincs. Rz E. Ä. 324 §-ban fel vannak sorolva mindazon vétségek, melyeknek elkövetője kérdőre vonandó és megbüntetendő. De ezek között sajtó utján elkövetett vétségről szó sincs! Nem is lehet, mert az evang. protestáns egyháznak a reformatiótól kezdve mindig az volt egyik legfőbb elve, hogy a gondolat és meggyőződés szabadsága szent és sérthetetlen. Ezt még az ellenfélnél is tisztelni kell Ez a szabadság nagy kincs, melyet nézetem szerint megvédelmeznünk szent kötelesség. Ez a szabadság nemcsak merész újításokra jogosít, hanem az ellenvélemény és más meggyőződés eltűrésére is kötelez!