Zsilinszky Mihály: Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.

Vajon, ha erre az útra térünk, mi fogja az evang. egyház eljárását a római „szent egyetemes inquisitió" eljárásától megkülönböztetni ? Ha esetleg némely lelkészünk, akár politikai, akár tudományos meggyőződése ellentétbe jön a közfelfogással, vajon azért lehetne-e őt állásától megfosztani ? Eze'< és más hasonló kérdések gyakran merülnek fel. Megítélésük is nagyon eltérő felfogásokat idéz fel. E sorok irója ilyen esetben a nagyrcformátoroktól kér tanácsot, akik elveik igazságáért állásukat és életüket voltak képesek feláldozni. Felmerült eset alkalmából csak nem régen felvetette a kérdést : Lehet-e és szabad-e az evang. egyházban bárkit törvényszék elé állítani azért, mert gondolatait — akár kellemesek akár kellemetlenek legyenek is azok — sajtó utján, közli és terjeszti ? Nézetem szerint nem szabad. De ha esetleg becsületsértést követ el, akkor hol keressen a sértett fél igazságos elégtételt és megtorlást? Nézetem szerint az országos törvényben megállapított sajtőüdyi esküdtszéknél, mely egyedül van jogosítva sajtóvétségek felett ítélni. Ismétlem, hogy jogi elv minden művelt államban, hogy bírói hatalmat csak csak olyan vétség felett lehet gyakorolni, melyre a törvény ad jogot és hatalmat ; és csak o'y módon, aminőt a törvény kijelöl. Rz evang. egyháznak ilyen törvénye nincs. Nem is lehet, mert ezzel a szabad gondolatokat, a szabad kritikát, — az az saját létének egyik föelvét sértené meg. Megvallom, hogy én nem tudom magamat beletalálni egy olyan evangeliomi protestáns társadalomba ; még kevésbé egy olyan evang. egyházi törvényszék szerepébe, melynek tisztelt tagjai az éppen nem irigylendő szellemi hóhérségre vállalkoznának. Én az ilyen szereplésben a nagy reformatio egyik legnagyobb vívmányának és leglényegesebb elvének megsértését látom. Éppen azért ragaszkodom abbeli meggyőző-