Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

ván voltak azon férfiak, a kikre e nagy előrelátást és tapintatot igénylő ügy elintézését bizta. Még 1645. decz. 27-kén adta ki számukra a kellő instructiót. Meghagyta nekik, hogy kéznél tartsák az erdélyi fejedelemmel megkötött béke pontjait, és az 1622-ki nikolsburgi pontokat s azok szerint járjanak el; hogy 1646. január 25-kén Nagy-Szombatban megjelenvén, kiküldetésökről értesítsék az erdélyi fejedelmet, felhíva őt arra, hogy követeit Kassára küldje s az ott leendő tárgyalásokra az időt tűzze ki. A végrehajtást egyébiránt kezdjék meg azonnal Nagy-Szombatban, és folytassák a sz. kir. és bányavárosokban. Fogadják el a hódolati esküt ő felsége részére, és adják át a visszaadandókat. Szendrő, Fülek és Putnok végvárak lakosait biztosítsák ő felsége kegyelméről. A várbeli ágyúkat vegyék át; a zavargás idején elfoglalt templomokat pedig mindenütt adják vissza. Ha a fejedelem Kassán lenne, ő felsége nevében üdvözöljék illő módon, s biztosítsák, hogy ő felsége a békét őszintén fogja fentartani. A hét vármegye adassék át; s a Karok és Rendek biztosíttassanak, hogy ő felsége mindenkit megtart régi szabadságaiban, kiváltságaiban, jogaiban, javaiban és szokásaiban, csak a fejedelem is teljesítse kötelességét. Meghagyta nekik, biztosítsák a hét vármegye Rendéit és Kassa városát, hogy kész amnestiát adni és országgyűlést összehivni, melyen az összes Rendek megjelenvén, sérelmeiket előadhatják. Indokolja, hogy miért adta át Rákóczynak a hét vármegyét és Kassa városát; továbbá miért engedte át Szathmárt és Szabolcsot a fejedelem fiainak. Véget akart vetni a pusztításoknak és úgy az uralkodó családnak, mint a nemzetnek békét akart biztosítani. Elvárja a felvidéki Rendektől, hogy szintén arra fognak törekedni; és hogy a főtisztviselők, főispánok, kapitányok és hajdúk le fogják tenni a nikolsburgi békében meghatározott hűségi esküt. Azt is meghagyta a király biztosainak, hogy a szepesi kamara levéltárát átvizsgálják és hű ember őrizetére bizzák, ki a netán szükséges iratokat pontosan kiszolgáltassa. Kívánják a foglyok szabadon bocsáttatását, különösen Megyeri Ferencz és Kovács János kiszabadíttatását. Minthogy pedig nemcsak a világiak, hanem az egyháziak jogai is sértetlenül fen-