Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

Szenkviczy jún. 28-kán megindult Linczbe, s ott társai nevében előadta, bogy mivel a jezsuitáknak a zavargások előtt se Kassán, se Szatmáron rendes lakásuk csakugyan nem volt, e pontban engedni kellene a fejedelem kívánságának. A hét vármegyében lakó rendek eskületétele is elhalasztható az átadásig; miről a fejedelem térítvényt adhatna, melyben fejedelmi szavával és keresztyén hitére fogadná az átadást. A mi a zavargás idején és a békekötés után elfoglalt templomok viszszaadását illeti, arra nézve a diploma világosan nyilatkozik, mihez képest az esztergami érsek és Nádasdy komolyan lennének megintendők engedelmességre. Murány és Balogh várát szintén át kellene engedni előbbi birtokosaiknak. Csáky Istvánt, Balassa Ferenczet és Giczy Istvánt kényszeríteni kellene, az illető várerősségek és birtokok átadására. Ezzel megelégednék a fejedelem; helyreállana a béke. A király 'engedett az okoknak. A templomok visszaadására kiküldötte Szunyogh Gáspárt és Kerekes Andrást, hogy azok magokhoz véve a fejedelem részéről is két követet, járjanak el a dologban, Addig a többi követek maradjanak Tokajban. Ha a fejedelem más biztosokat követelne, azon esetben ő felsége minél előbb intézkedni méltóztassék.*) VIII. A királyi követeknek ünnepélyes ellenprotestatiója. A mig Szenkviczy Linczben járt a királyi biztosok számára adandó új resolutióért, addig a Tokajban maradottak elkészítették azt az ünnepélyes nyilatkozatot, melynek czélja volt megmutatni a világnak, hogy ő felsége a király őszintén törekedett a béke biztosítására, de a fejedelem meggátolta őt a közjóra irányúit működésében. Ez a nyilatkozat, mely Szenkviczy visszatérése után feleslegessé válván, tényleg sohasem adatott át a fejedelmi követeknek, egyike a legérdekesebb okmányoknak. Megérdemli, hogy részletesebben is megismerkedjünk vele. J

) Tőrös jelentése 1646. júl. elején.