Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

3. A szathmári, tokaji es regéczi várak hadi készletének összeszámlálását az örökösség okán, a többi végvárakban pedig azért nem akarják, mivel ez az előbbi béketárgyalások alkalmával sem volt felhozva, sem Bethlen idejében nem volt követelve; 4. az erdélyi rendek biztosítéklevelét azért nem birják kezöknél, mivel Erdélyben nem volt országgyűlés; de a fejedelem kész ő felségét a maga nevében biztosítani; 5. a hét vármegye rendéinek hüségesküjét nem tartják szükségesnek, mivel a nikolsburgi békekötés értelmében a fejedelemnek nem tartoznak esküt tenni; azért ő felségének sem kell esküdniök; 6. azt sem akarták elismerni, hogy a kapitányok, végvidéki várnagyok, a vármegyék és a hét vármegyében levő városok birái és tanácsnokai hűségesküt tegyenek ő felségének mind addig, a mig ő felsége vissza nem adja a békekötés előtt és után elvett azon templomokat és javakat, minő Murány és Balog vára is, melyeknek visszaadására a diploma által kötelezve van. A király biztosai különösen ez utolsó pont ellen tiltakoztak; s tiltakozásukat a fejedelemmel is közöltetni kivánták. Másnap folytatták a vitatkozást. A fejedelmi követek határozottan kivánták, hogy úgy a csejti, mint a Nádasdy által elfoglalt dunántúli és csallóközi templomok visszaadassanak — és pedig a tárgyalások befejezésétől számított egy hónap alatt. Ha még ezt sem teszik meg a császári követek, akkor ők inkább haza mennek, de velők tovább tárgyalni nem hajlandók. A császári követek azonban nem engedtek. Különösen a kitűzött határidő rövidsége ellen volt kifogásuk. Hosszas vitatkozás után azonban megegyeztek, hogy hat hét alatt adassanak vissza azon templomok, melyek a zavargás idején erőszakkal vétettek el. De itt is kivételt tettek a samarjai templomra nézve, mely fölött a hivek — állítólag — egymás közt megegyeztek. A fejedelmi követek a diplomára hivatkozván, nemcsak a zavargás idején, de az annak utána elfoglalt templomokat is visszakövetelték. Rámutattak az esztergomi érsek, Balassa Ferencz és más főurak erőszakosságaira, a kik megvetvén a linczi béke pontjait, önhatalmúlag járnak el evang. jobbágyaikkal szemben. Kijelentették, hogy a mig ezek nem engedelmeskednek a király által elfogadott diplomának, addig az egyezségről szó sem lehet. E pont felett mind a két fél újra tüzelegni kezdett. Kölcsönös protestatiók emeltettek. Ha ez a főpont meg