Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

tétel, az 1608-ki koronázás előtti I. és III. törvényczikkek, az ottan foglalt elnevezéssel együtt érvényben maradjanak; 2. a nagyszombati és lévai imaház építése, a szakolczaiak temetőjével együtt megengedtetik; 3. a városokban és falvakban vizsgálatot rendel ő felségé, és azután a tapasztaláshoz és igazsághoz képest fog intézkedni; 4. ő felsége inti az összes rendeket, hogy egyenetlenségre okot ne szolgáltassanak. Ezen négy pont közöltetett bizalmasan Osztrosith által a protestánsok legbefolyásosabb embereivel. A nádor ekkor is fenyegetéssel akart nyomást gyakorolni reájok. »Ebben — ii. m. — csak egy punctum változás nem lehet; ha erre reá nem mennek, vége leszen a gyűlésnek, és valami azután történik, magoknak tulaj

donitsak.« De ezen eljárása által az ellenkező hatást idézte elő a már végelkeseredéshez jutott rendeknél. Némelyek egyszerűen visszautasítani kívánták a közölt négy pontot, sőt magát Osztrosithot is megtámadták, mért vállalta magára a közbenjáró szerepét. Mások csak kibővíteni szerették volna a négy pontot; jelesül azzal, hogy betétessék az elvett templomok visszaadása és a törvény áthágóinak megbüntetése. Barna György és Szemere Pál poutonkint kívánták tárgyalni az iratot. Az első pontra nézve kívánták, hogy az elnevezésnél az ágostai és helvét hitvallásúak megkülönböztetése világosan kitétessék. A második pontnál az imaház helyett tétessék templom szó, mivel a bécsi békekötésben is templomokról van szó. A nagyszombatiaknak és lévaiaknak 'imaház javítása, a szakolczaiaknak szabad vallásgyakorlata a temetkezéssel együtt engedtessék meg. A harmadik pontra nézve hasonlóképen kívánták, hogy a kiküldendő vizsgáló bizottság a nádor által, szokott módon — t. i. valláskülönbség nélkül mindkét félből egyenlő számban — alakittassék; a végrehajtás pedig az alispánok és szolgabirák által eszközöltessék. Az »engedes« szó nem használandó, mivel itt csak az engedtetik meg, a mi a törvényen alapúi. Dévényi még keményebb magatartást kivánt. Ha ezen ügyek — úgymond — a törvényben vannak, akkor nem kell eltérni a törvénytől, hanem inkább hozzá kell ragaszkodni. Mire való olyan felett vitatkozni, a mi világos. Hiszen ezt maga a nádor is elismerte, midőn igérte, hogy igyekezni fog az ilyen erőszako-