Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

mert nincsenek iskolában, hanem nyilvános helyen, hol dologról és nem szavakról kell tenni. Erre a protestánsok kijelentették, hogy ők azt, a mit eddig jogosan és törvényesen birtak, ezután is birni óhajtják, s ennek Írásbeli elismerését követelik ő felségétől nagyobb biztosság okáértA klérus arra kérte őket, nyugodjanak meg ily tekintélyes küldöttség szavában. »Látszik — úgymond a válasz — mint akarjátok megtartani Ígéreteteket, mikor rólunk se most, se jövőre nem akartok említést tenni. « A personális, hivatkozással arra, hogy a mit az ország kanczellárja ünnepélyes szóval igér, abban megnyugodhatnak, inti őket, hogy ne kívánjanak írásbeli biztosítékot. De ezen vonakodás még inkább megerősítette a protestánsok bizalmatlankodását. »Egyszer mindenkorra elejét kell venni az ilyen egyenetlenségnek — monda Szemere — adjanak nekünk biztosítékul szolgáló írást a kanczellár szavairól, és azután mindenkinek az őt megillető név adassék meg. A nádor által tett intő üzenetre Bogády azt monda: ha azt sem akarják megtartani és biztosítani, a mi a törvényben van, mit remélhetünk ezután a jövőtől? Midőn Nyáry azt kérdezte az esztergomi érsektől: mért nem akarják irásba foglalni azt, a mit szóval ígérnek — tőle ezen választ nyerte: azért, mert az írott betű megmarad. — Hogyan lehet a szónak hitele, — mond Nyáry — ha azt, a mit szóval mondotok, irásilag nem akarjátok megerősíteni ? — Uram, volt a válasz, nekünk hitelünknek kell lenni méltóságunknál fogva! Nyáry tovább folytatta a kérdéseket; jelesül azt kérdezte, hogy a Bocskay fegyverfogása előtt statust képeztek-e a protestánsok vagy nem? Akkoriban az ország kétfelé volt szakadva, és mind a két félnek szabad vallásgyakorlat engedtetett, pedig ott nem volt szó a papokról, jóllehet azok az elsők. Most ők nem akarnak bennünket rendekül elismerni, J

) Szemére előadása szerint a nádortól és a personalistól kértek Írásbeli elismervényt arról, hogy ők »Evangelikus« elnevezéssel a régibb országgyűléseken is éltek.