Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)
reá. »Ha akarjátok, — úgymond — tegyétek meg magatok, én nem teszem.« Nem is tette meg— s ekkép a törvényczikkek a főrendek részéről is elfogadtatván, benynjtattak ő Felségének szentesítés végett, éspedig — mint a napló mondja — igen malo exemplo, minek előtte beadták volna ő Felségének az artikulusokat, ad calamum dictálták azokat az egyik párból, a másik párt pedig ő Felségének küldöttek be. 1 ) Másnap a nádor közölte a király ésszrevételeit némely törvényczikkekre, jelesül a klérus és a szentszékek ellen hozott azon intézkedésre vonatkozólag, hogy a tartozásokra és hatalmaskodásokra nézve a világi hatóságok döntsenek, és csakis házassági ügyek tartozzanak az egyházi törvényszék elé. E tekintetben a király nem akart törvényt hozatni, hanem magának tartotta fenn az intézkedési jogot. Ezt a rendek, mint szokatlan és törvénytelen eljárást, nem helyeselték. Dévényi újra keserű szavakban tört ki. Mi lesz így belőlünk, ha mindenben hátramegyünk ? Válik-e az becsületére a rendeknek, hogy midőn közmegegyezés folytán a sérelmek és királyi propositók s válaszok alapján törvényczikkeket alkottak, azokat azonnal kétségbe vonatni engedik? s önmagoknak ellentmondanak? Hiszen maga ő Felsége állhatatlansággal és könnyelműséggel fogja vádolhatni őket, ha azt, a mit egy napon végeztek, más nap megváltoztatják. Mások is ingerülten nyilatkoztak. Inkább ne végezzünk, — u. m. — semmit, inkább oszoljunk el re infecta, semhogy az, amit végeztünk, teljesítetlen maradjon... Nem azért jöttünk össze, hogy csak adót szavazzunk meg, és a népet új terhekkel sújtsuk, — egyéb határozataink pedig figyelmen kívül hagyassanak. Erre a nádor azt felelte: Mit tegyünk, ha ő Felsége magának akarja feltartani a jogot; nem ellenkezhetünk a magunk királyával! Nyugodjunk bele ezúttal a király kívánságába. Az érsek a király ezen jogának igazolására a Tripartitumból olvasott fel valamit András király egyik decretumából. De a protestánsok azt felelték, hogy az nem vonatkozik erre a tárgyra, hanem csak oly esetre, ha a király és ország között egyenetlenség támad. Itt előlegesen megegyeztek a törvényczikkekre nézve) 7 ) Rliéday-féle napló a Nemz. Múzeumban,
