Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

tett az ügyet eldönteni. A nádor újra. meg újra ez ügy mellőzését sürgette; a personális pedig a többi sérelmek szerkesztésére intette a rendeket. Midőn pedig a vallás ügyének eldöntése előtt még erre sem voltak hajlandók, akkor haragosan azt monda, hogy maradjanak ott a sérelmi bizottság tagjai; majd meglátom — úgymond — ki fog itt ellenkezni és más personálist keresni. Erre a protestáns tagok azt felelték : távol vagyon tőlünk, hogy valaki a personális ellen cselekedjék. Itt maradunk, de csakis maradunk, mert egy szót sem fogunk szólani ; majd meglátja nagyságod, mit fog a mi hozzájárulásunk nélkül végezni! A míg ezen sajnálatos czivakodások folytak az alsó házban, addig a főrendi ház határozatilag kimondotta, hogy a protestáns rendek eljárása csakugyan szokatlan újítás, s ezt a rendeknek küldöttség által adta tudtul, azon felhívással együtt, hogy fogadják el ők is e határozatot és ne kívánjanak ő Felségétől más választ. De ebből újra nagy zaj támadt. A personális a rendek nevében azt a választ adta a főrendi küldöttségnek, hogy a katholikus status kész a főrendek javaslatához járulni: de az evangélikus status, hivatkozással arra, hogy már több országgyűlésen mellőztettek a vallási sérelmei^ oly czélból, hogy a további gyűlölködésnek és veszekedésnek vége legyen, és ennek éppen az ellenkezője éretett el, tehát nem ismeri el eljárását szokatlan újításnak, ha ő Felségétől a sérelmek orvoslását követeli. Ezt annál inkább kell tennie, mert az utasítások erre kötelezik. A klérus azon állítására, hogy ők a »potior pars« a rendek azt kiabálták »mi vagyunk a potior pars« ; a papok csak a papság nevében, de mi a nemesek millióinak nevében vagyunk itt. Ha minden nemes megjelenne az országgyűlésen — úgymond — majd kitűnnék, hogy mely részen van a többség! A kanczellár e zajos vita után azt kérdezte, hogy: mit akarnak tehát ő Felségének válaszolni ? Szemere Pál azt felelte : ezúttal semmi válaszolni valónk nincs ; beadtuk ő Felségének sérelmeinket, ő Felsége megígérte azokra kegyelmes válaszát, tehát azt várjuk; a mi fellépésünk nem szokatlan, mert minden egyes embernek szabad ő Felségéhez kérelemmel járulni. »Nein tudom — úgymond a kanczellár — miért panaszolkodtok ti a templomok és paplakok elvételéért ;mi