Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

addig, a inig benyújtott sérelmeikre ő Felsége válaszát nem kapják, más tárgyalásba bocsátkozni nem fognak. Hiába intette őket a personális, hogy mint kisebbség, mellőzzék privátügyeiket, melyeknél elébb valók a közügyek. Minekünk — volt a válasz — a vallás ügye nem privátügy, hanem közügy, mert a lélek elébbvaló mint a test, mert ettől az ország békéje függ. A klérus arra hivatkozott, hogy ők képezik az ország nagyobb részét; a personális pedig arra figyelmeztette őket, gondolják meg, hogy az országgyűlés nem csupán a protestáns rendek, hanem sok más országos ügyek miatt hivatott össze. Mind hiába; nem engedtek. Másnap a nádor magához hívta a protestáns rendeket, hogy meghallgassák a kanczellár által hozott királyi resolutiót. Ezen királyi resolutióban egy szó sem foglaltatott, mely az ügy érdemére vonatkozott volna, hanem az eljárásra vonatkozólag az mondatik benne, hogy a mennyiben a protestáns rendek külön, a többi rendektől elváltán, nyújtották be sérelmeiket, az egészen uj és szokatlan dolog. Kérdés, volt-e valaha arra példa, hogy az országnak egy része »Evangelikus rendek« czíme alatt saját privát panaszait ő Felségének »sérelmek« gyanánt benyújtotta volna az ország gyűlésének? Lehet-e ily újítást megengedni ? adhat-e ő felsége egyik rend sérelmeire választ, midőn annak egy másik rend ellentmond? O Felsége nem helyesli, hogy ily újításokkal az idő a közjó kárára pazaroltassék; s erre nézve a rendek nézetét ezennel kikéri. A nádor nem titkolta haragját, Szenvedélyesen kikelt a protestánsok eljárása ellen. Fenyegette őket a király hatalmával, mely előtt — úgymond — az egész világ tisztelettel hajol meg. Maga a török nagyobb tiszteletet tanúsít a király iránt, mint a protestánsok ; pedig irva van: féljed az istent, és tiszteld a királyt. Figyelmeztette őket a királyi ház azon jelmondatára, hogy Concordia res parvae crescunt. De hogyan nőhetne közöttünk — ti. m. —• valami, mikor az alattvaló ellene van urának, a világi ellene van a papságnak! A protestánsok kívánságát nem lehet teljesíteni. 1608. óta emelgetik ők a követ, melyet valamennyi gyűléseken nem birtak elmozdítani; most pedig végbe akarják vinni, s elmozdítani azt a követ, a mely alatt kígyók, viperák és békák lappanganak. De ezt nem