Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)
biztosította a rendeket: a mit atyámban vesztettetek, azt bennem visszanyeritek. 0 felségének ezen kegyelmes atyai szavaihoz teljes bizodalommal ragaszkodunk. A másodikra nézve: Császárné asszonyunk ő felsége betegeskedésén szívünk szerint szánakodunk, kívánjuk, hogy isten ő felségét gyógyítsa meg, és kérjük őt, hogy a mi kegyelmes urunk előtt dolgunkat könnyítse. A harmadikra nézve: A mi a török felől való híreket illeti, ő felsége és az urak gondoskodjanak felőle, hogy biztosságban lehessünk, és az országgyűlésen jelenlevő végbeli kapitányokat küldjék haza, hogy tisztök szerint oltalmazzák a hazát. A negyedikre nézve: A minémü okokért ez előtt országunk gyűlésén seponáltuk volt, tudniillik, hogy ezután a vallás ügyében efféle czivakodások nem lesznek: ebbeli reménységünkben igen megfogyatkoztunk, mert a katholikus status azóta sokkal több és nagyobb sérelmeket tett. Az ötödikre nézve: A katholikusok könnyen seponálhatták a vallásbeli sérelmeket mi ellenünk, mivel miattunk semmiféle sérelmet nem szenvednek; de mi evangélikusok, mivel igen megbántódtunk, utasításainktól el nem állunk, és a sérelmek mellőzésébe nem egyezhetünk. 1 ) Ilyen okokkal fölfegyverkezve jelentek meg a protestáns rendek deczember 12-ikén az országházában, hol a klérus nagyszámban várta őket, elfoglalván a követek helyeit. Gyűlöletes kemény vita fejlődött ki újra, melynek azonban egyéb eredménye nem lett, mint az, hogy az evangélikusok nem egyezhetvén bele a a klérus követeléseibe, kimondották, hogy a következő napon sérelmeiket egyenesen ő felségének fogják benyújtani. J ) S z e m ere naplója a nemz. múzeumban.
