Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

gyűlésnek állítja azt, melyen a nemesség nem követek által volt képviselve, hanem személy szerint jelentek meg a nemesek magok; 4) azon t. cz. a propositiók feletti eltérésről szól; mivel pedig még a kir. propositiókhoz nem nyúltunk, az uj szokás és törvény szerint előbb a sérelmeket kell megorvosolni, mielőtt a propositiók tárgyalásához fognánk. Nekünk pedig nincs nagyobb sérelmünk a vallásinál, azért is itt (nem) alkalmazható az idézett törvény; 5) a boldog emlékezetű megholt császár urunk resolutiója is az volt, hogy a legközelebb tartandó országgyűlésen sérelmeink egészen orvosoltassanak. Ha pedig a vallási sérelmeknek a béke kedvéért való mellőzését kívánják, arra sincs módunk; 1) mivel a sérelmek megszüntetése a királyi diploma második feltételében biztosíttatott kiváltképen a mi részünkről, religióra nézve; 2) mivel ezelőtt is egynéhány országgyűlésen ezen ügy a rendek kölcsönös kibékülhetése czéljából elodáztatott, azon reményben, hogy azután a vallás ügyében nem fognak felmerülni ily ellenkezések ; de mivel naponkint épen ennek ellenkezőjét kell tapasztalnunk, hogy az afféle elodázásból még több baj ne következzék, kell az ügyet egyszer mindenkorra eligazítani; 3) a vallás szabad gyakorlata a diploma hatodik feltétele szerint, az ország békéje és felmaradása tekintetéből biztosíttatott; ez pedig úgy leszen meg, ha már egyszer valahára a vallásügyben felmerült sérelmek orvosoltatnak; 4) mivel császár urunk ő felsége propositióinak kiadásakor ily atyai szókkal biztatott bennünket: »amit megboldogult atyámban elvesztettetek, azt bennem visszanyeritek«; a megholt császár 1634. Pozsonyban országunk gyűlésén azt igérte, hogy az ország minden sérelmeit orvosolni fogja; 5) utasításainktól sem térhetünk el semmiképpen ; 6) az idézett törvényczikkekben sepositióról semmi sincsen ; sőt az van rendelve, hogy a közügyek tárgyaltassanak. A mi azon öt pontot illeti, melyeket Jakusits veszprémi püspök, gróf Pálffy János és Osztrosith István proponáltak az evangélikus statusnak; arra nézve ilyen választ adtak: Az elsőre nézve: 0 felségét császár urunkat ezzel nem kedvetlenítjük el, mert ő felségének második conditiója azt tartja, hogy azonnal uralkodása kezdetén valamennyi sérelmet orvosolni fog; és a kiadott propositióiban erről ezen szavakkal A iM. TUD. AKAI). ÉllTBK. A TÖRT. TUD. KÖKÚIIÖI.. 2