Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)
I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.
és azokat — mint egy február 15-kéu kelt nagyszombati levél mondja — az illetők ablaka alatt énekeltetik. Márczius 2-kán követeihez irott levelében hangsúlyozza, hogy ő a rendek kívánságához ragaszkodik, attól eltérni nem akar. *) A nádor haszontalan szószaporításaira nem akar többé válaszolni, mert látja, hogy csak a hadi szerencsét lesi, mint 1633-ban az eperjesi béketárgyalások idején. A fejedelem bizik ügye diadalában. 3 ) Egyébiránt azt kívánja, hogy az ő kívánságait ne írásban, hanem csak élő szóval adjuk elő, nehogy az írással újra visszaéljenek, mint már sokszor tették a császáriak. A követek hiven teljesítették urok kívánságát. A bártfai országgyűlés határozatait haladéktalanul átnyújtották a nádornak és társainak, azon kéréssel, hogy azokat ő felségének elfogadás végett ajánlani szíveskedjenek. Tiffenbach lakásán folyt ismét a tanácskozás. Testbenlélekben elfáradva, már mind a két fél sokallta a huzavonát s egymást kölcsönösen nyakassággal vádolták. Emlegették »az szegény haza pusztulását,« de azért nem könyörültek rajta. A fejedelmi követek, átnyújtván a bártfai pontokat, csak élő szóval adták elő a fejedelem kívánságait. De a nádor írásban kívánta. Azok ismét vonakodtak, hivatkozván az időre és a tárgy ismeretes voltára. A nádor új meg új kérdésekkel állott elő mind az országgyűlési pontokra, mind pedig a fejedelem kivánataira nézve. Ezek ismét kijelentették, hogy elébb az országgyűlési pontokra kívánnak választ és csak azután fognak a magán kérdésekre átmenni. Azon vádat, mintha ez által az időt halogatnák, visszautasítják. Ok nem időhalasz1 ) Elsőben az regnicolák kivánságira legyen meg az a satisfactio, s azt kövesse az miénk, mert mi egyátalában ő kegyelmektől el nem akarunk szakadni, az mint hogy ő kegyelmök sem mi tőlünk . . . Rákóczy levele Bártfáról márcz. 2. Magy. k. kamarai lev. 2 ) Az minemű ratiókkal és csak colorizáló idővesztő szapora beszédekkel fárasztotta kegyelmeteket palatínus uram, az mint hogy az regnicolák, úgy mi is szükségesnek nem látjuk, hogy bőven replicáljunk, mert annak sem vége, sem hossza, sem egyik, sem másik részről nem leszen. Az igaz igyet nem kell sok szóval és rationalkodva oltalmazni és meggátolni . . . nincs kétségünk, az úr isten igaz ügyünkre kegyelmesen fog vigyázni. . . U. o.
