Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

adott replikájukkal a királyi követek tényleg belebocsátkoztak a tárgyalásokba. Hogy országgyűlés nélkül nem akar ily nagyjelentőségű kérdésbe bocsátkozni, azt azzal indokolja, bogy erre az országos rendek megbízása hiányzik. Valójában azonban nem az volt az ok, hanem az, hogy ütközetet várt a csatatéren, melynek kedvező eredményétől tételezte föl további magatartását. Az ütközet azonban nem történt meg; s így november közepén új formában vétetett fel a tárgyalások fonala. Ugyanis a nádor jól tudta, hogy míg a papok és német tanácsosok jelen lesznek a tanácskozásoknál, az ellenfél nem bizik meg semmiféle nyilatkozatában. Ennél fogva azt indítványozta, hogy azok mellőzésével, magántanácskozmány kezdessék meg a fejedelem követeivel. A leglényegesebb pontokat most is az országgyűlésre akarta halasztani; de az e mellett felhozott érveire Lónyay azzal felelt, hogy igenis, ha új végzéseket kívánnának, akkor az országgyűlésre csakugyan szükség lenne; de mivel ők csak a régibb országgyűlések meglevő határozatainak végrehajtását kérik, ez megtörténhetik új megbízás nélkül is. Különben Lónyay eddigi tapasztalása szerint, nem sokat bízik az országgyűlésben, mert azt látja, hogy még a királyi diploma sem elég szent arra, hogy megtartassék. Ez az oka, a miért ő nem adhat semmit a nádor azon biztatására, hogy ha a fegyvert leteszik, ő felsége mindeneket végre fog Imjtani. A vallás dolgában a nádor azon kívánságára, hogy a pórok ne kényszeríttessenek kedvök elleni vallásra; továbbá azon állítására, hogy a templomokról a bécsi békekötés alkalmával szó nem volt, Lónyay azt válaszolta, hogy az első kívánságot ő is osztja, tehát kívánja, hogy az elnyomott pórok szabadíttassanak föl. Azon állítás ellen, mintha a bécsi békekötés alkalmával a templomokról szó sem lett volna, felhozza, hogy Mátyás magyarázó levelében világosan ki van mondva, hogy a vallás gyakorlata una cum templis szabad legyen. Elismeri, hogy ekkor a vallásszabadság csak a rendeknek engedtetett meg, de az 1608-diki törvényczikkben már a pórokra is kiterjesztetett. Az is ki volt mondva, hogy a zavargás idején mindkét felől elfoglalt templomok visszaadassanak, a miből világos, hogy a katholikusok által elfoglaltakat is vissza kellett adni. Abból is M. T. AKAD. KETEK. A TÖKT. TUD. KÖRÉBŐL, XIII. K. 1. SZ. 3